Rosszul van a kormányfő

A kormányfő a minap nem érezte jól magát, helyettese vitte a kormányülést. Hát, miniszterelnök úr, a maga helyében én sem érezném jól magam. A víz stratégiai nyersanyag, tudjuk, egyáltalán nem volt véletlen, amikor Bős építésekor berzenkedtünk a betontól, vagy amikor szolidaritást vállaltunk egy bizonyos Kravčík úrral, akit a vízfelfogási rendszere kapcsán a betonlobbi simán lehülyézett, jobb esetben csak kiröhögött (oszt bejött). Akkor is tudtuk, amikor az erdőtarolások kapcsán kiabáltunk, magyaráztuk, hogy az erdő vizet fog fel, tárolja, lassan engedi le, a letarolt erdő helyén lévő fű viszont nem, s lehet majd állami segédlettel földcsuszamlásokat szanálni.

Ne adjuk el a vizet? Oké! Ne adjuk el. De hát a vizet eladni szándékozók mégsem a Marsról jöttek, ott sorakoznak különböző, jobbára kormánypárti baráti társaságok fogadásain. A kőolaj is stratégiai nyersanyag, állítólag, ha tehát sem az oroszok, sem az arabok nem engednék eladni, akkor a miniszteri limuzinok napelemre járnának? Ötletnek nem rossz. A vizet igenis el lehet adni. Elherdálni nem szabad, s az érte járó pénzt haverok zsebébe csúsztatni nem szabad. Azt valóban nem. Ebben támogatom az alkotmánymódosító javaslatot teljes hasábszélességgel.

Attól sem érezném magam hű de jól a kormányfő helyében, ha kiderülne, hogy a közoktatással foglalkozó tárcánál ekkora kupi van. Azt mondja a frissen kinevezett miniszter, hogy átszervezésekkel megoldja a pénzhiányt,no nem egyik napról a másikra, de mégis. Hát, kérem szépen, ha átszervezéssel meglelhető az a néhány tucat millió euró, ami most a közoktatásból hiányzik, akkor milyen pénzszórás folyt ott eddig? Ha igaz, hogy (szerintem is fölösleges) intézmények és intézetek megszüntetésével vagy összevonásával hatalmas pénzek takaríthatók meg közoktatásunkban, akkor az eddigi gyakorlat elismeréseként a pozsonyi Stromová utcai minisztériumi épületet azonnal a buldózerekre kell bízni, mert ennél az állapotnál a spontán oktatásszervezés is jobb lenne.

És bizony akkor sem érezném jól magam, ha rájönnék, hogy a szomszédos baráti ország pénzügyminisztere, aki egyébként nagyvállalkozó milliárdos és övé a vágsellyei Duslo, adókedvezményt akar kicsikarni a szlovák kormánytól a vállalat számára, különben se ammóniabűz, se foglalkoztatás. A vállalat egyébként tavaly potom 6,8 milliós nyereséggel zárt (tiszta, adózott, megmaradt pénz), de ezzel kismiska az eddig támogatott cégek között, amelyek ugyancsak nyereségesek, de megtanultak kormányzatot zsarolni. Hát nem aludnék jól, mert Zilahi óta tudjuk, a fegyverek visszanéznek, ha már szidjuk a mélyszegényeket, hogy megtanítottuk őket hatvan euróra várni, talán egy misét megérnének a „mélygazdagok” is, akik ugyancsak kuncsorognak.

Summa summárum, miniszterelnök úr, Tutajos megkapta a jelest matekból, Kengyel tudta, hogy a gyerek tudja, s majd nem mereng, hanem dolgozik, ha kell. Várjuk a gyógyulását és a jelzett problémák megoldását, mert erre elég sok embertől mandátumot méltóztatott kapni. Mi addig nyaralunk – már akinek van miből.