Roppant kínos

 

Sokan tették fel maguknak a kérdést: ez a szám vajon valós? A kérdés azért jogos, mert az utóbbi hónapok mérései nem utaltak a párt ilyen mérvű megerősödésére, 3–4 százalék körüli eredményről számoltak be pedig. Az pedig szintén gyanús, hogy pont a karácsonyi időszakban, nagyobb politikai ügyek nélkül zajlott volna le ekkora változás a szavazók hozzáállásában a Lipšic-féle formációhoz.Nézzük meg először, mely okok állhatnak amögött, ha egy mérési eredmény torz. Ott van először az ún. mérési hiba. A közvélemény-kutatások eredményeit nem pontokként, hanem sávként érdemes elképzelni: ez plusz/mínusz néhány százalék a megadott eredményhez képest, amely statisztikailag azonos. (Ezt nevezi a szaknyelv konfidencia-intervallumnak.) Ez az óvatosság a becslés terén abból adódik, hogy ha valaki ezer ember véleménye alapján próbál az egész országról nyilatkozni, akkor óhatatlanul előfordulhat, hogy nem pont olyan összeállítású vélemények kerülnek a mintájába, mint amilyenek valójában az országos tendenciák. Előfordulhat tehát, hogy az MVK mintájába éppenséggel több NOVA-rajongó került, mint amekkora a részarányuk országosan. Aztán ott van a második lehetőség, amiről mindig kellemetlenebb beszélni: a szándékos manipuláció. Nem szeretném Haulík urat ilyesmivel vádolni, hiszen az MVK nagy múltú intézmény, de van egy súlyosbító körülmény. A NOVA megalakulásakor egy Abakis nevű intézet, amelyről addig se, azóta se hallott senki, 10,5%-ot mért a pártnak, ezzel a második legnépszerűbb parlamenti erőnek jósolva azt. Azóta kiderült: a kérdésfeltevésük etikátlan volt (gyakorlatilag sugallták a választ), az időzítés pedig túlságosan jó volt a NOVA számára. A magát Új Többségként definiáló párt valóban többséggé is vált ebben a fura mérésben – ez már tényleg szinte túl jó, hogy véletlen legyen. Pont ez az a súlyosbító körülmény, amely – az MVK reputációja ellenére is – gyanakvóvá tehet mindenkit a mostani eredményekkel kapcsolatban. Ha a többi intézet eredményei az elkövetkezendő hetekben nem fogják reprodukálni ezt a számot – és szerintem aligha fogják –, akkor a helyzet egész egyértelművé válik. Az Abakis-históriát akkor is, most is azért tartottam rettenetesen károsnak, mert alapjaiban kérdőjelezi meg egy egyébként akár szimpatikusnak is mondható pártkezdeményezés őszinteségét és jóindulatát, és machiavelliánusnak mutatja be azt. Ráadásul gyanakvóvá tett mindenkit, amikor egy mérés oly pozitív színben tünteti fel a NOVA-t, mint most. Az pedig roppant kínos, ha a hamis játék gyanújának árnyéka vetődik valakire, különösen ha egy volt igazságügy-miniszterre.