Robbanás előtt?

Áldozatok és kollégák szeretnék most elérni, hogy ez a név nyilvánosságra kerüljön, a közösségi oldalon többen állítják, a szakmában mindenki tudja, kiről van szó, sőt, sokan már akkor is rá gyanakodtak, amikor Sárosdi Lilla még nem nevezte meg Marton Lászlót. 

Azért nem írhatjuk le a nevet, mert az ő dolgai Martonénál is durvábbak. 

Túlmutatnak a zaklatáson, nem minden esetben áll meg ott, ahol neves kollégája igen. 

A róla keringő pletykákban férfiak és nők, sőt kiskorúak is szerepelnek. Az illetőnek álmatlan éjszakái lehetnek mostanában, minden bizonnyal retteg a leleplezéstől. A színház sajtósa mindenesetre azonnal reagált: felszólította az említett levél szerzőjét, távolítsa el bejegyzését a Facebookról, mert ha nem teszi, annak súlyos következményei lesznek. A Marton-üggyel kapcsolatban sokan, többféleképpen megszólaltak már. A szakma összezárt, ami természetes, hiszen nem akarja, hogy a közvélemény általánosítson és a rendezőket zaklatóknak könyvelje el. Hiszen a hatalmi pozícióval való visszaélésre, az alkalmazottak verbális megalázására, a basáskodásra minden szakmában akad példa. A művészvilág mégis érzékenyebb terep, hiszen ott a szakmai teljesítménynek gyakran szubjektív fokmérői vannak, és egy döntési pozícióban lévő vezető karriereket törhet derékba, vagy éppen érdemtelenül kínálhat karrierlehetőset. 

Ha igaz, amit Gregor Bernadett állít, hogy tudniillik meztelenül kellett felvételiznie, az első helyzetgyakorlaton pedig egy számára akkor még ismeretlen osztálytárssal kellett csókolóznia „a jelenet kedvéért“, akkor bizony már a színművészetis növendékeket következmények nélkül megalázhatják a tanárok. Hiszen a vetkőzés is „művészet“, illetve - a közkeletű meghatározás szerint - művészet az, amit annak tartunk. 

A nívós produkció létrehozására való elszánt igyekezet azonban nem lehet alibi. Nem lehet lepel, amivel adott esetben takarózni lehet. A próbákon használt durva hangnem, az alkotótársak felmenőinek gyalázása, a szexista megjegyzések nem lehetnek részei a próbafolyamatnak, mint ahogy a főszerepet sem annak kell felkínálni, aki hajlandó kedves lenni a rendezőhöz. 

Az említett színház dolgozói biztosan nem fognak megszólalni, hiszen féltik az állásukat - ez a kiszolgáltatott helyzet szintén több szakmára jellemző. Azoktól várják, hogy mondják ki az illető nevét, akik már nem dolgoznak a színházban, vagy mára a szakmától is megundorodtak, és egész más területen helyezkedtek el. Lehet, hogy órák kérdése az újabb színházi botrány kitörése. Amit személy szerint nem bánnék, hiszen - ahogy azt Feldmár András üzente Sárosdi Lillának - fontos, hogy beszéljünk erről, mert talán megfékezné az elkövetőket, ha tudnák, hogy nem marad titokban a tettük. 

„Én csak arra tudok gondolni, hogy a rossz kétszer is fog gondolkozni, mielőtt bánt valakit, hogyha az áldozat fel van készülve arra, hogy megvédi magát. Tehát egy gyengébb, bánthatóbb, sérthetőbb embernek szerintem meg kell tanulnia, hogy hogyan harcoljon önmagáért, hogyan mondjon nemet hatékonyan, hogy kieressze a hangját. Hogy azt mondja, ha még egy lépést teszel felém, eltöröm a karodat“ - üzente a Kanadában élő neves pszichológus.