René a 9. A-ból

René kilencedikes, a köztelevízió 9. A. nevű, sokak által hibásan iskolai valóságshownak nevezett produkciójának egyik diákja. A produkció tévés célja, megmutatni, mi van a 15 éves diákok fejében, lelkében és osztályában. Az otthont adó iskola nem titkolt szándéka, hogy a helytelenül Monitornak nevezett felmérésen a nevezett osztály az ország legjobbjai közé kerüljön.
És most még egy fontos tény. René roma. Tudja, mert kicsi korától éreztették vele. Tudják az osztálytársai is, mert ismerik a történetét, azt, milyen módon „tanulta ki” magát a szegregált osztályból. És tisztelik. Legalábbis tisztelettel beszélnek róla. Nem mint romáról, hanem mint arról a fiúról, aki az osztályban egyike a kevés céltudatos tanulónak, aki pontosan tudja, mit akar elérni, és ezért dolgozni is hajlandó.

René a nagy országos roma-gondolkodásban kicsi csillag a sötét égen. Mindezt csak magának, és egyszerű, de láthatóan nagyon is okos szüleinek köszönheti. Sikerét nem alapozta meg semmilyen projekt, állami és kormányprogram, civil szerveződési aktivitás, közösségi támogatás. René önmagának bizonyít, és még mindig sokszor a környezet ellenében.
Ha sikeres lesz, akkor az az egyén sikere.

René nevelési tanácsadójával aznap egyeztettünk egy roma műsorban való szereplésről, amikor Kotleba megvásárolta a krasznahorkaváraljai roma telep alatti egyik telket. A vásárlás tényét Kotleba fanklubja a közösségi portálon pezsgőbontással ünnepelte, nagyjából a huszadik bejegyzéstől kezdve olyan kiirtási, kilakoltatási sőt, gázbaküldési javaslatokkal, amelyekre Heydrich (most van az ellene elkövetett merénylet évfordulója) is büszke lehetne. Kotleba jogi úton akarja elérni, hogy saját telkével szabadon rendelkezhessen (nagyon helyes, a tulajdon alkotmányos érték), eltávolítva onnét a telepi romákat. Tevékenységét megoldásként mutatja be, miközben mindent látni, csak a megoldást nem. Ő ugyanis nem abban helyzetben van, mint a helyi János bácsi, akinek van telke, csak minek, mert illegális telep működik rajta. Kotlebának van lakása, tulajdona, munkája, ezt a telket AZÉRT vette, hogy az ő telkén LEGYEN a romatelep, ahol majd megmutatja.

A megoldás helyett a krasznahorkai vár alá beköltözik még egy gond. Borítékolható az első erőszakos megmozdulás, a folytatást nem tudom elképzelni. Mindig bájos, ha egy euroszkeptikus náci európai normákkal, egy jogállamot lenéző ember jogállami eszközökkel érvel, de majd meglátjuk. Mindenesetre az, hogy Kotleba az Andrássy kastély tövében megoldásnak látszik, vagy legalábbis annak állíthatja be magát, az állam, a társadalom hatalmas, és nagyon nehezen helyrehozható kudarca. Több évtizedes semmittevés, s (valljuk be) rasszista felhangú legyintgetés után ott tartunk, ahol.

Ha az állam ennyire eszköztelen és ennyire inkompetens, akkor legalább azt a fáradtságot vehetné, hogy a korántsem fehér holló René történetében megnézze a támpontokat, megtalálja a kitöréshez szükséges motivációkat és lelesse a módszereket. Majd akár egyesével alkalmazza. A szlovák irodalom kötelező olvasmánya Gavlovič műve, Az ifjú René kalandjai s tapasztalásai (René mládenca príhody a skúsenosti), ennek 21. századi változatát nem is kell szépirodalmi formába önteni. Éppen elég megtanulni.
Mert az egyén sikere elsősorban az övé, de nekünk is jó.
Az állam kudarca viszont mindannyiunké, és senkinek sem jó.