Rendszer- vagy gengszterváltás?

Vagy mégis? Ami a 24 évvel ezelőtti eseményekre emlékeztet, az nem más, mint az egyre terjedő nézet, hogy 1989 előtt talán jobb volt. Semmi új a nap alatt, de most egyre gyakrabban találkozni e véleménnyel, hogy a közvélemény-kutatók sem kerülhették meg. Az eredményt tudjuk. Egyre többen mondják, hogy nem rendszerváltás, hanem gengszterváltás volt csupán, a józanabb értékelések szerint a forradalmár ifjak és a velük gyorsan közös hangot találó értelmiségiek naivan kivonultak, de semmi más. A gonoszabb értékelések szerint az egészet a titkosszolgálat szervezte (a halott diákot játszó akkori titkosrendőr is így nyilatkozott). Nos, tény, hogy a mai szlovákiai társadalomban óriási az elégedetlenség, tény, hogy az egykori Csehszlovákia területén a szélsőséges alakulatok és a protesztpártok itt-ott komoly sikereket érnek el, de hogy 1989 novemberében ebben az országban – és ebben a világrészben – valami történt, nem vitás. Az összeesküvés-elméletekhez hasonló álértékelések pedig méltatlanok a 24 évvel ezelőtti eseményekhez. Egy halott diákot játszó provokatőr betanítható. Egy rendezvény menete befolyásolható. Sőt, aki a novemberi események értékelésekor kihagyja a nemzetközi kontextust, valóban naiv. De az biztos, hogy a prágai diákverést követő spontán (igen spontán!) eseménysor, a többi egyetem bekapcsolódása, az ipari vállalatok munkásainak hozzáállása, a hadsereg vezérkarának félelme (és az ezzel kapcsolatos intézkedések előkészítése), a titkosrendőrség iratainak kaotikus likvidálása, az állampárt vergődése – nos, ezek mind olyan események, amelyeket a világ legtökéletesebb titkosszolgálata sem tudott volna megszervezni. Lehet kirobbantani véres forradalmat, tüntetéseket, de azt, ami 1989 novemberében zajlott, beleértve az erőszakmentességet, a talán ma már érthetetlen összetartozás-érzést, szolidaritást és fegyelmet, nos, ezt titokszolgák és ügynökök ma sem képesek megszervezni. Más kérdés, hogy a rendszerváltásnak voltak, vannak vesztesei. A rendszerváltásnak vannak olyan haszonélvezői, akik semmivel sem érdemelték ki jelenlegi státuszukat. A rendszerváltásnak vannak következményei, amelyek a lakosságot meglepték, a változásokra felkészületlen voltában sebezhetővé tették. De ha ma valaki a rendszerváltás előtti biztonságot sírja vissza, akkor a rossz életminőség és alacsony életszínvonal biztonságát sírja vissza. Aki ma politikai agendaként használja az egykori álbiztonságot, az gazember, s az emberek elégedetlenségének okaira egyáltalán nem kíváncsi, mert csak hatalmat akar, szófogadó birkákkal a karámban. Amikor megpróbáltam megfogalmazni, vajon mi az, amit rövid összehasonlításként le lehetne írni a ’89 előtti s utáni állapotokról, egy november után született fiatalember szavait kellett kölcsönkérnem: az elmúlt rezsimben rossz volt, mert nem volt döntési lehetőséged. Most meg az a rossz, hogy döntési lehetőséged ugyan van, de jobbára rosszul döntesz. Ha a rendszerváltást lopás, rablás, érdemtelen meggazdagodás kísérte az egyik oldalon, az elszegényedés, a munkaerő-piaci bizonytalanság a másikon, akkor ezeket a dolgokat kell megoldani, nem a gumibotos és emellett önmagát ünnepeltető zsarnokságot visszasírni. Az elégedetlenség nagy része indokolt, de amíg van döntési lehetőségünk, megváltoztathatóak a dolgok. Ha döntési lehetőségünk nem lesz, akkor már panaszkodni is tilos lesz. A jó bor jó szőlőből készül. Következtetésképpen a rossz szőlőből nem lehet jó mustot préselni. De a jó szőlő még nem záloga a jó bornak. A szabadság feltétele nem záloga a jólétnek. A zsarnokság viszont mindig a rossz életet garantálja. Ennyi méltányosságot November, a 20. század egyik legnagyobb eseménye tájainkon, megérdemel.