Rend a lelke

Pontosabban nem is tudták meg, csak bemondta a rádió, utána pedig egyből jött egy Neoton-sláger, a Kétszázhúsz felett. Ha még egyszer kifut a kávé, átértékelem magamban a világot – nyúlt idegesen a sárga alapon kék kockás konyharuháért Bandika, hozzátéve, hogy a kávéfőzőt mindig rendesen összecsavarja, és arra is ügyel, hogy ne maradjanak kávéőrlemény-darabok az alumíniumbetét peremén, amelyek akadályoznák az alsó és a felső rész illeszkedését. Ki kellene cserélni a tömítőgumit, ezt mondom négy éve – mondta Ervin, és kinézett az esőbe. Bandika eltávolította a foltot a tűzhelyről, és közölte, hogy nem hajlandó egy háromeurós tömítőgumit Olaszországból rendelni, mert többe fog kerülni a szállítás, mint maga az áru. Akkor rendeljen még hozzá valamit, és úgy már megéri – javasolta Ervin, és még mindig az esőt nézte. Maga aztán tudja, mitől döglik a fogyasztói társadalom – ült le a kávéja mellé Bandika. Kávét is tudok főzni, meg spórolni is szeretnék, de maga szerint rendeljek valamit pluszban csak azért, hogy megérje a szállítás. Köszönöm a kapitalista tanácsát, kedves kuzin.

Konyhán meg Szliácson is landolhatnak mostantól az amerikai gépek, most mondta a rádió – nézte Ervin az esőt kitartóan. Bandika cukrot szórt a kávéba, és nem bírta abbahagyni a kevergetést, amely a fém kiskanál jellegzetes csörömpölésével járt. Szliács nem érdekel, de a konyhámba azért jó lenne, ha nem landolna semmilyen helikopter. Sem Apache, sem Mil-Mi26-os. Miért nem? – érdeklődött Ervin. Bandika percekig kereste a választ, a rádióban már az Éjjel érkezem szólt, abból is az a rész, hogy „ha akartam valaki lenni, csak érted volt”. Ebbe a rendetlenségbe? – felelt kérdéssel Bandika. Hát tiszta morzsa az asztal! Vagy akkor szóljanak legalább előtte, hogy lepakoljam a pultot. Rend a lelke mindennek, nem igaz? De igaz, felelte Ervin, és a változatosság kedvéért most is az esőt nézte. Mondjuk el tudok képzelni olyanokat, akik beengednek a konyhájukba egy apacsot. Olyan konyhákban jártam én már, barátom, hogy annak a fele sem tréfa. Egy időben laktam is konyhában, hol egyedül, hol többedmagammal. Szép idők voltak, még cédélejátszónk is volt, egy kiszuperált CD-ROM volt összekötve egy régi, magas fényű drapp Tesla rádióval, utóbbi volt a hangfal. Szólt, mint a hajderménkő.

Vagy szokjon le a kávéról, és akkor a kotyogóba sem kell új tömítést rendelni – javasolta Ervin. Ez is csak egy szokás, mint a körömrágás, a fejvakarás, vagy a lóverseny. Hát, ezt megfontolom – hörpintette ki a csésze aljáról a maradékot Bandika, majd az ablakhoz lépett, és már ketten nézték az esőt.

A szerző a Vasárnap munkatársa