Régiós szolidaritás

E forgatókönyvtől eltérően most mindegyik visegrádi ország azonos választ adott a menekültválságra: akármi legyen az ára, nem akarnak emigránsokat (Lengyelország utolsó pillanatban való kihátrálása a kvótákról döntő európai bizottsági ülésen pillanatnyi megingás és egy politikai alku eredménye volt). A visegrádi együttműködés jövője pár hónapja megjósolhatatlan volt – természetesen egy probléma kapcsán megint megmutatkozott a szolidaritás hiánya. Az orosz–ukrán válság miatt Lengyelország mindegyik partnerével kisebb-nagyobb összeütközésbe került, különösen a lengyel– magyar kapcsolatok romlottak meg az orosz–magyar közeledés hatására. Ilyen körülmények között joggal lehetett feltenni a kérdést, mi az, ami a visegrádi négyeket összetartja. Nem is a jövő, hanem a múlt? A közelmúltban is lehetett kapcsolódási pontokat találni, hiszen Csehország, Szlovákia, Lengyelország és Magyarország sorsában közös, hogy a kommunista örökségen felülemelkedve közösen integrálódni tudtak az európai intézményekbe. Új célokat viszont nem jelölt ki senki. Az uniós tagság elérése után a régióbeli tagállamok elveszítették a közös motivációt, a legtöbbjüknek saját, a szomszédjaitól eltérő prioritásai voltak. A visegrádi négyek koncepciója akkor került elő a fiókból, mikor valamelyik állam a régiós középhatalmi törekvésekhez próbált partnereket szerezni. Magyarország a kilencvenes évek elején dédelgetett hasonló ambíciókat, mikor még egyértelműen a legfejlettebb és legnyugatiasabb államnak számított, Lengyelország pedig pár éve játszott el a gondolattal, miként erősítheti tovább egyébként sem csekély pozícióit és válhat még komolyabb tényezővé. A menekültválság új helyzet elé állítja a tagállamokat. Lengyelország, Szlovákia és Magyarország schengeni határállam, Magyarország elsősorban Szerbia felől, Szlovákia és Lengyelország elméletileg Ukrajna irányából számít első vonalnak a dublini egyezmény értelmében. Így amikor megindul a menekültáradat, a középpontba kerülnek – Orbán Viktor kijelentéseire és a magyarországi történésekre az elmúlt hónapokban tényleg egy egész világ figyelt (hogy miként ítélte meg azokat, az egy másik kérdés). A V4-ek csütörtöki találkozóján kiderült, biztonságpolitikai téren van hajlandóság az együttműködésre. A korábban közösen felállított harci csoporton túl a schengeni határok védelme is hivatkozási alap. Ez pedig egy égető dologgal több, ami valódi együttműködésre ösztönöz.