Rájár a rúd a KDH-ra

A KDH kikerült a kormányból, előbb világnézeti, majd személyes konfliktusok rázták meg, vezető személyiségek távoztak soraiból, ráadásul egy olyan kínos botrányba sikerült belekeverednie, amelyből lehet, hogy nincs is visszaút.

Pedig a márciusi választások előtt még a kereszténydemokraták tűnhettek a jobboldali válság nyerteseinek. A pártot elkerülték a nagy botrányok, az SDKÚ pedig csalódott szavazói komoly részét elveszítette. Ehhez képest a KDH támogatottsága gyakorlatilag stagnált, a kereszténydemokraták három tized százalékkal értek el jobb eredményt, mint két évvel korábban, nem sikerült megszólítaniuk a tétovázó jobboldali szavazókat. A határozatlanokat visszatartó jobb-baloldali identitásproblémára a vezetés olyan formában adta meg a választ, hogy nem is volt hajlandó érdemben tárgyalni a Smerrel a kormánykoalícióról, a napokban pedig kijelentették, ideológiai alapon szorgalmazzák az összefogást a jobboldali pártok között. Lehet, hogy mindhiába, ugyanis tehetséges politikusból és választóból is kevesebb akad a párt háza táján, mint akár két-három hónapja.

A KDH ugyan márciusban a legerősebb ellenzéki frakciót alakíthatta meg, holtversenyben az Egyszerű Emberekkel, de ez a kitüntető státus csak addig tartott, míg Daniel Lipšic és Jana Žitňanská el nem hagyta a frakciót. A fiatalok és a KDH-hoz csak gyengén kötődő szavazók körében kedvelt politikusok távozása ráadásul nem az egyetlen problémája a pártnak, hiszen Radoslav Procházka, a harmadik különutas, de tehetséges képviselő gyakorlatilag nincs is beszélő viszonyban az elnökséggel, a bajok tetejébe pedig egy olyan botrány tört ki, ami Ján Figeľ pártelnök mellett a kereszténydemokraták jövőjét is alááshatja.

A politikusok kiválása még nem feltétlenül ingatja meg a párt népszerűségét. Az viszont, hogy a KDH jelöltjei az állami vállalatokban súlyos eurótízezreket, sőt, százezreket vettek fel végkielégítés és prémiumok címén pár hónapos munka után, már a szimpatizánsok számára is könnyen érthető és értelmezhető, egyben felháborító üzenet. Azt a képet erősíti, melytől a politikai pártok ma igencsak próbálnak távolságot tartani, mely szerint céljuk nem az érdekképviselet, hanem a meggazdagodás közpénzeken.

A KDH reakciója a pénz visszafizettetéséről ugyan elegáns, de közel sem biztos, hogy elég, ezért zajlik aktív párbeszéd a pártban arról, hogy szimbolikus, személyi következményekkel is járhat a botrány. A kérdés már csak annyi, hogy Ján Figeľ hajlandó-e önként távozni, és a tisztségviselői terén hagyományosan konzervatív, irányított elnökváltásokban gondolkodó pártban találnak-e helyettest, mindössze egy hét alatt. Nem sok jóval kecsegtető problémák egy olyan párt számára, mely pár hónapja még vezetni szándékozta az ellenzéket.

-----------------------------------

A szerző a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala szóvivője