Ragályos linkség

Mikuláš Dzurinda miniszterelnök se lenyelni, se kiköpni nem tudja, hogy létezik egy titkosszolgálati ügyekre szakosodott folyóirat, amelynek munkatársai többet tudnak a Szlovák Információs Szolgálat (SIS) működésének diszkrét és pikáns mozzanatairól, mint a pozsonyi végrehajtó hatalom első embere. Lélektanilag érthető a kormányfő felháborodása. Az már kevésbé, hogy a Jane’s Intelligence Digest brit folyóirat megállapításaira – hogy úgy mondjam – teljesen posztkommunista stílusban reagált; Londont összetéveszti Bukaresttel, Tiranával, Budapesttel vagy éppen szűkebb pátriája székvárosával. Bár lehetséges, hogy már a Balkánon is akadnak politikusok, akik kezdik belátni, hogy ha valaki államellenes összeesküvésről beszél, az illetőnek – főképp ha miniszterelnökről van szó – az összeesküvőket illik megnevezni. A klasszikussal szólva: az igazság az összeesküvők felderítésében is mindig konkrét. A brit lap nem kevesebbet állít, mint hogy Szlovákiában egykori – pártállami – magas rangú rendőrtisztek, ŠtB-ügynökök, a szovjet megszállókkal 1968 után együttműködő szakemberek ma is egy húron pendülnek. Dzurinda sokért nem adná, ha erre a megállapításra azzal válaszolhatna, hogy igaz, az önállósult Szlovákia 1998 előtti kormányai a SIS-ből nem szűrték ki teljesen az ŠtB kádereit, de az elmúlt öt év alatt a vezetésével működő első és második kormány helyrehozta a mulasztást. Miniszterelnökünk nincs olyan helyzetben, hogy ilyen értelemben válaszolhatna a lap megállapításaira. Ugyanis 1989 ősze óta a SIS vezetői időnként jelentéseket tettek közzé az ŠtB-s múltúak eltávolításáról. Jelentették, hogy már csak az igazán nélkülözhetetlenek, hogy már csak a technikusok, hogy már csak a jelentéktelenek vannak az újabb titkok tudói között. Aztán bekövetkezett egy-egy kiadós botrány, és kiderült, hogy a nélkülözhetetlenek, a technikusok, a jelentéktelenek térdig benne gázolnak a botrányban. De mindig volt megoldás. Amikor már minden kötél szakadt, évtizedekre titkosították az ügyet. Pontosan úgy, ahogy azt az összes újdemokráciában számos politikai garnitúra tette. Elvégre – ideologizálták meg a titkosítást – minden államnak érdeke, hogy a titkok tudói megőrizzék inkognitójukat. Szlovákia miniszterelnöke még sokáig nem lesz abban a helyzetben, hogy titkosszolgálati kérdéseket illetően kioktasson egy brit szakmabelit. Az ország múltja miatt nem teheti. Köztudomású, hogy Nagy-Britanniában főképp a legmakulátlanabb jellemek voltak azok, akik a titkosszolgálat tagjaként védelmezték hazájuk érdekeit. Mindig akkor, amikor veszélyben volt a haza. Aztán visszamentek matematikát oktatni, farmernek, lordnak valamelyik vidéki kastélyba, vagy mérnöknek egy gyárba. Más volt a helyzet a mi tájainkon. Már évtizedek óta vége volt a II. világháborúnak, de még mindig folyt a harc a belső ellenség megfékezésére. Ilyen viszonyok között csak tyúktolvaj jelleműek váltak titkosszolgálativá. Dzurinda állam- és SDKÚ-ellenes csoportocskát emleget, amelytől a brit titkosszolgálati lap információit szerzi. Tény és való, hogy a volt ŠtB-sek itt vannak közöttünk, de aligha a Jane’s Intelligence Digest szerkesztőségének jelentenek. Miniszterelnökünk a főügyésznek talán megsúgja a csoportocska tagjainak nevét. A névsort, akárki meglássa, évtizedekre titkosítják.