Quo vadis, Szövetség?

Nem elég „csak” magyarkodni, nem elég a konkurens magyar pártot szidni és leárulózni, nem elég a Csemadokra rátelepedni, sőt már az sem elég, ha Orbán Viktor befolyását is latba vetik. Ha jól számolom, akkor ez már a hetedik olyan választás (a köztársasági elnökit nem számolva), amikor az MKP/Szövetség jelöltjei a parlamenten kívül maradtak. 2010 és 2020 között öt sikertelen választást könyvelhetett el az MKP úgy, hogy akkor még volt kit okolni, kire hárítani a felelősséget. Biztos emlékszünk még arra, hogy akkoriban mindenről a Híd tehetett, hiszen megalakult (mert alapító tagjainak többségét kiüldözték az MKP-ból), mert kormányra lépett a Smerrel és az SNS-szel, pedig a legtöbb jogot és gazdasági támogatást akkor kapta a magyar közösség és az általa lakott régiók. A 2020-as választási kudarc után egyedül a Híd cserélte le majd az egész elnökségét, az MKP elnöksége minden konzekvenció levonása nélkül tovább csücsült székében.

Majd Berényi József Matovič tanácsadója lett, mondván: talán mégis együtt kellene működni a szlovákokkal annak ellenére, hogy a Híddal szemben ez volt az egyik legkomolyabb kifogás. Azt pedig inkább elfelejtette, hogy Matovič miatt nem fogadta el a parlament a kettős állampolgárság lehetővé tételét. Az MKP választói akkor még csak a homlokukat ráncolták e szemléletváltáson. A 2023-as parlamenti választáson már nem volt komoly magyar ellenfél, mégsem érték el az öt százalékot, de pofátlanul még ezt is történelmi eredményként próbálták eladni a választóknak.

Ezután jött az igazi pálfordulás: hirtelenjében elkezdtek dörgölőzni a Smerhez, majd a Hlashoz is. Na ezt már a hithű emkápés választók egy része sem tudta elfogadni. Érthető, hiszen több mint négy évig az volt a narratíva, hogy aki a Smerrel, Hlasszal együttműködik, az korrupt, maffiózó, s talán még a Kuciak-gyilkosságban is ludas. S lám, egy piruettel váltott a Szövetség, és pár személyes posztért, befolyásért a jelenlegi kormány már elfogadható, pedig kormányzási stílusában jóval durvább, mint Fico harmadik kormánya volt.

A köztársaságielnök-választás második fordulója előtt már nyíltan kokettáltak a negyedik Fico-kormánnyal, és a kormánykoalíció jelöltjének támogatására buzdították a választókat. Ahogy várható volt, a platformok nélküli Szövetség – tehát az MKP 2 – választói többsége már nem fogadta el ezt az ajánlást, és sokan inkább a másik jelöltre szavaztak.

Ezek után borítékolható volt a kudarc az európai parlamenti választáson. Természetesen újból arról fognak szólni a párthoz közeli médiák, hogy a Szövetség most több szavazatot gyűjtött be – persze azt majd elfelejtik, hogy 2019- ben csak 22,7%-os volt a részvétel, az idén pedig már 34,4%. Öt éve az MKP 48 929 szavazatához képest a most megszerzett 57 350 mégiscsak majd 8500-zal több, de azt majd elsumákolják, hogy 2019-ben a három magyar érdekeltségű párt összesen 76 761 szavazatot kapott, amihez képest most 19 000 karikával kevesebbet szereztek. 

A választási kudarcot Berényi két tényezőnek tulajdonítja (Új Szó, 2024. június 10.): „Nehéz úgy megszólítani a magyarokat, hogy mindenki számára vonzóak legyenek az üzenetek.” Hja, nem kellett volna bedarálni a platformokat, akkor mindenki megtalálta volna a Szövetségen belül is a neki megfelelő üzenetet. Mellesleg ezt Orosz Örs is hibának tartja. A másik tényezőként a szlovák pártok magyar jelöltjeit nevezi meg, amivel egyet lehet érteni – de jó reggelt, ezt én már tavaly októberben megírtam az Új Szóban, ahogy azt is, hogy valamilyen formában nyitni kellene a szlovák választók felé is (a Híd ezt tette, és ezért kritizálták és árulózták)!

Szerény véleményem szerint az MKP 2 vezetőségének vállalnia kell a felelősséget a kudarcért. Nemcsak felajánlani kell a lemondást, hanem távozni kell azon elnökségi tagoknak a vezetőségből, akik aktív részesei voltak a sorozatos kudarcoknak például azzal, hogy az elnökség tagjaként akár csak hallgatólagosan hozzájárultak a párt rossz döntéseihez. Sajnos vannak még olyan elnökségi tagok, akik 2010 óta ott voltak minden döntésnél.

Ha komolyan Szövetségként kívánnak működni, akkor teret kell engedni más véleményeknek, fiatalítani kell, a régiókban bevált aktív tagokat kell behozni az elnökségbe.

Valószínűleg ezen észrevételeim falra hányt borsónak számítanak majd az elnökség számára, de a felelősség alól kibújni nem tudnak.