<p>A szlovák nemzeti felkelés megünneplése az ország hivatalos folklórjának hangsúlyos része. Az augusztus végén esedékes hetvenedik évfordulós ünnepség összehozása azonban most a korábbinál is több problémát okoz az illetékeseknek – igaz, önhibájukon kívül. </p>
Problémás felkelés
Már a felkelés üzenete is nehezen kommunikálható az egész ország felé, az 1944-es történések nem alkalmasak egyfajta nagy nemzeti egység kialakítására. A felkelés tiszteletének részét képezi az antifasiszta hagyományok felemlegetése, a felszabadítók tisztelete és a partizánkultusz ápolása. Eközben a Tiso-féle szlovák bábállam öröksége, az Oroszország és a nyugati világ között létező és egyre csak mélyülő kulturális szakadék, valamint a szlovák elit kelet és nyugat közti meghasonulása csak nehezíti az üzenet értelmezését. A hetvenedik évfordulós ünnepségeket két jelenség is beárnyékolja: az egyik helyi, a másik pedig globális jelentőségű. A lokális probléma Marián Kotleba személyéhez fűződik. Miután Kotleba a Szlovák Testvériség vezetőjéből besztercebányai megyefőnökké lett, Besztercebányán gyakorlatilag házhoz jött az a szélsőséges irányzat, amely hitvallásának része az első Szlovák Köztársaság dicsőítése és a felkelés kommunista jellegének kihangsúlyozása. Kotlebát korábban rendbontás miatt vitték már el bilincsben a rendezvényről, igaz akkor csak egyszerű „polgári aktivista” volt. A feltörekvő közszereplő ezúttal a tisztségéből adódóan akár igényt is tarthatna egy szónoklatra is – ha nem óvakodnának attól, hogy meghívják bármilyen hasonló jellegű rendezvényre. A külső erőviszonyok szintén jelentősen megváltoztak az elmúlt évben. Az ukrán válság kapcsán előbb megromlott, majd katasztrofálissá vált az Európai Unió és Oroszország viszonya, Robert Ficónak pedig döntenie kell, mennyiben hajlandó felvállalni a konfliktusokat Nyugat-Európával, a saját, jó keleti kapcsolatokkal rendelkező oligarcháival, valamint a Szovjetunió szellemi örökösével, amely a szlovák nemzeti felkelésben valóban megkérdőjelezhetetlen szerepet játszott. A kormányfő jobb híján a kettős beszéd eszközeivel él. Egyrészt le kell nyelnie az uniós szankciókat és azok hatásait, miközben miniszterelnöki minőségben is megfogalmazhat kritikát és oroszbarát kijelentéseket anélkül, hogy annak komolyabb következményei lennének a számára Brüsszelben. Egyelőre. Hasonló elköteleződése és beszűkült manőverezési lehetőségei nem voltak viszont Ivan Gašparovič leköszönő államfőnek, és ez megmutatkozott a rendezvény előkészítése során is. Míg Vlagyimir Putyin államfői minőségben meghívót kapott az ünnepségre (igaz, még abban az időszakban, mikor nehezebb volt felmérni ennek a következményeit), a protokollosztály elfelejtette kiegyensúlyozni a résztvevők listáját. A jelenlegi állás szerint Putyin helyett Dmitrij Medvegyev orosz miniszterelnök jelenik meg Besztercebányán, Szlovákia pedig akaratlanul is hídszerepet játszik az ukrán konfliktusban. Csak sáfárkodjon vele jól.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.