Próbatétel

Minden „rendes” közösségben vannak szélsőséges gondolkodású egyének, akik kisebb-nagyobb csoportokba tömörülve időnként láttatják magukat. A kérdés mindig az, képes-e az adott közösség helyén kezelni ezeket az egyéneket, csoportokat – ha szélsőséges megoldásaikat alkalmaznák, működésbe lép-e a társadalom immunrendszere.

A hodosi szoborállítási kísérlet újabb fejleményei azt mutatják, a szlovákiai magyar közösség immunrendszere működőképes. Megszólaltak gondolkodó emberek, megszólaltak hitközségek, és a református egyház vezetése végül egy józan, megfontolt, ám határozott döntést hozott. Ez azt mutatja, vannak természetes folyamatok is, amelyek meggátolják ennek a közösségnek a morális züllését és radikalizálódását, és vannak olyan felelős közösségi vezetők is, akiknek belátásában megbízhatunk. A református egyház vezetése felismerte, ezt a morális határt nem szabad átlépni. Bár a szobor még nem érkezett meg, és nem tudhatjuk, mi fog végül történni október 29-én a kis csallóközi faluban, de az ellenintézkedések megtörténtek, a közösség – nem villámgyorsan és elsöprően ugyan, de – képes volt arra, hogy azonosítsa a szélsőséget és ne engedje tovább terjeszkedni.

A hodosi Horthy-szobor ügye végre egy olyan ügy, ahol senki nem gondolkodik helyettünk, ahol nekünk kell megválasztanunk az utat: választhatjuk a szélsőség útját is, amely a történelmi tapasztalatok alapján konfliktusba, pusztításba és hanyatlásba vezet, és ahol egy idő után biztosak lehetünk benne, hogy mások fognak bennünket visszaterelni a normális irányba – ez tehát az önfeladás biztos útja is. Választhatjuk ugyanakkor azt a lehetőséget is, hogy mi magunk képesek vagyunk mérlegelni és rendet tenni a saját soraink között – ez a hosszú távú megmaradás útja lehet. Szerencsére nem sokan álltak ki harcosan a szélsőség mellett az elmúlt napokban. Megjelent ugyan olyan cikk is egy szlovákiai magyar hírportálon (a Felvidék.ma honlapon), amely elképesztő vehemenciával dicsőíti Horthy Miklóst, egyértelműen kifejezve ezzel a szélsőjobb melletti kiállását. Ami ugyanakkor aggasztó, hogy az MKP egyik „udvari hírportáljáról” van szó. Érdekes kérdés, vajon Menyhártéknak tényleg megfelel a szélsőjobbos hangnem? Azt a – viccnek is rossz – nyilatkozatot is elolvashattuk egy egyházi középvezetőtől, hogy Horthyt megosztó személyiségnek tartani „bolsevik sztereotípia”. Ez a hang azonban egyelőre nem domináns hang a szlovákiai magyar közéletben. Akármennyire szerencsétlen is, hogy egy Horthy-szobor felállításának gondolata egyáltalán felmerült idehaza, legalább megtudtuk, hogy még ha hátradőlni nincs is okunk, a közösség széles körű radikalizálódása sem jelent közvetlen veszélyt. Örömhírnek ez elég miniatűr, és várjuk ki a végét, de legalább nincs minden veszve.