Priccsről a bársonyszékbe

Azt, hogy a nyugatias nagyvárosokban és üdülőközpontokban élő törökök mennyire komolyan vették a választásokat, még az „all inclusive szállodában” tespedő nyugati turisták is megtapasztalhatták. A választások napján a szobákat alig vagy csak tessék-lássék takarították, az elképesztően bőséges kajaválaszték valamivel szerényebb volt, s a plázson heverésző tömeg szórakoztatásáért felelős tízfős csapat egy emberre zsugorodott – az sem török volt, hanem fekete afrikai. Ilyesmi pedig még a legnagyobb vallási ünnepeken sem szokott előfordulni, az európaiak nem is értették, miért magyarázgatja szegény, hogy rendkívüli helyzet van. Egyébként Törökországban a választási részvétel kötelező, aki hivatalos igazolás nélkül marad távol, büntetést fizet – nem túl sokat. De mint az utólagos beszélgetésekből kiderült, a szállodai személyzet döntő része mindenképpen hazautazott volna választani, nem a büntetés miatt, hanem mert választani akart.

Visszatérve Erdoganhoz: bátran beinthet Merkelnek és Sarkozynek, akik azt szeretnék, ha kissé visszafogná a társadalom iszlamizálását és az erősödő nacionalizmust. Harmadszor is olyan fölényesen győzött, hogy nem szorul koalíciós partnerre. Viszont azt a nagy célt, hogy pártja, az iszlamista AKP egyedül is alkotmányozó többséget szerezzen, nem sikerült elérnie, s ez az, ami kiszámíthatatlanná teheti az elkövetkezőkben a török politikát. Erdogan korábbi két kampányában az európai perspektívával tudta mozgósítani a tömegeket, most ezt meg sem említette, egyre távolabb kerül az EU-tól. Új vezetési struktúrát rögzítő új alaptörvényt akar, elnöki rendszert – ő is indulna a legközelebbi elnökválasztáson – vezetne be, továbbá föderalista berendezkedést, és nagyobb önkormányzati autonómiát adna a kurdoknak.

Háklis dolgok ezek. Az ellenzék attól tart, hogy az elnöki rendszerrel Erdogan túl nagy hatalmat összpontosítana a kezében. Az új alkotmány elfogadásához ezért a parlamentbe függetlenként bejutott 36 kurd képviselő között kereshetne szövetségeseket, de a kurdoknak tett engedményekkel saját szavazóbázisát veszélyeztetné. Egyébként a 36 kurdnak a fele börtönviselt, a másik fele most is börtönben ül, úgyhogy ők egyenesen a priccsről huppannak bele a bársonyszékbe.

Erdogan az EU helyett az arab világ felé fordult. Már tavaly is ő volt a legnépszerűbb muzulmán politikus, ezt hat arab országban végzett felmérés támasztotta alá. Az arab világban kialakult bizonytalan helyzet – Egyiptom, Libanon, Szíria, Jordánia, Tunézia – is kedvez neki, egyre erősebb a befolyása a térségben. A világpolitikában első ligás szerepre törekszik, de túl sok pályán játszik egyszerre, ami meghaladja erejét.

Az EU most nem tehet mást, mint kivár. Biztosak lehetünk abban, hogy a ma kezdődő uniós csúcson a horvát, a szerb, a montenegrói, a macedón csatlakozásról szó lesz, de a törökökről érdemlegeset senki sem fog mondani.