Politikai emlékművek

Boris Kollár nyár elején egy botrány miatt is a figyelem középpontjába került. A képviselők bizalmi szavazást szorgalmazta ellene, amiért megpofozta egykori élettársát, amit beismert. Ha eljárás indulna ellene, bizonyára nem avatnák fel szeptemberben a szobrot. Ez azonban valószínűtlen forgatókönyv. Az viszont biztos, hogy a Cirill, Metód és Gorazd szobránál is jobban fog emlékezni a közvélemény Kollárra a nő arcán lévő kézlenyomat miatt.

Ez nem újdonság; hasonlóan a közeli Szvatopluk-szoborral is azt akarták elérni, hogy a Smer politikusainak emlékművévé és reklámtáblájává váljék. A szobrot 2010-ben, egy héttel a parlamenti választás előtt avatták fel. Itt most azt is meg kell említeni, hogy akkor nem egészen úgy sikerült a dolog, ahogyan remélték, mivel a patrónusok vagy maga Svätopluk helyett elsősorban Svätopluk lovának az anatómiája keltette fel a figyelmet. A szobor alkotójának, Ján Kulichnak korrigálnia kellett a ló nemi szervének méretét, és el kellett fednie a pajzson lévő kettős keresztet, amely a Hlinka-gárda emblémájára hasonlított. Mint politikai üzenet ez nagyon sokatmondó.

Más politikusok is politikai emlékműveket igyekeznek állítani maguknak, de főleg jelképesen. Valami olyat, amely miatt beszélni fognak róluk. A Sme rodina ezt a szülői nyugdíjakkal próbálta elérni. Igor Matovič gyermekenként 200 eurót vezetett be, és szeretné mentesíteni az anyákat és a fiatalokat az adó alól. Az ilyen ötletek szépen illusztrálják, hogy a politikusok emlékműveket építenek maguknak, akár a fenntartható államháztartás rovására is.

Karol Kučera heti három testnevelésóra formájában tervezett emlékművet. Ehelyett azt a fontos üzenetet hagyta hátra, hogy nem elég a testet, hanem a szellemet is edzeni kell. Több képviselő azonban a közös parlamenti előadó utasítására elsősorban a gombnyomogatást edzette.

Az OĽaNO javaslata, mely szerint az első olvasaton átment törvényjavaslatok második és harmadik olvasatát ugyanazon az ülésen tárgyalják, végül elbukott, és úgy tűnik, hogy a parlament ebben a ciklusban végleg befejezte a tárgyalásokat, legalábbis az új törvényekét.

Alapvetően ez jó hír. Nem mintha a képviselők megérdemelnék a „vakációt” az eddigi munkájukért, de az igazság az, hogy a választók és különösen az adófizetők érdemelnek parlamenti szabadságot. A képviselők az utolsó pillanatban sem voltak hajlandók tudomásul venni a 2023–2026 közötti időszakra szóló stabilitási programot, amelynek célja, hogy Szlovákiát eltérítse a görög útról. Csakhogy a görög példa, sajnos, vonzó több szlovákiai politikus számára – a vakáció elején a Metaxa vagy az úzó mámorító ízének köszönhetően ez fokozottan érvényes. Brüsszelben is van vidámság. Orbán Viktor egy kiadós adag populizmussal a Twitterén azt kérdezte, hol van az európai adófi etők pénze, és ki vitte az EU-t a csőd szélére. Különösen a magyar gazdaság állapotát tekintve úgy tűnik, a kérdéseket nem ő találta ki, hanem csak újra elmondta, amit maguk a magyarok kérdeznek tőle.

A szerző a Trend gazdasági lap munkatársa