<p>František Blanárik az a köztisztségviselő, akinek a nevét a választópolgárok zöme okkal nem ismeri. A Nemzetbiztonsági Hivatal elnöke ugyanis akkor végzi jól a munkáját, ha a sajtó egyáltalán nem foglalkozik vele. Ez az állítás a mindenkori titkosszolgálati vezetőre is vonatkozik. Nos, Blanárikkal most a sajtó egyre gyakrabban foglalkozik. Kiderült ugyanis, hogy a rendelkezésre álló dokumentumok szerint a honi nemzetbiztonsági munka első számú embere tudatosan együttműködött a pártállami titkosszolgálattal. Az efféle információk hallatán a tisztelt adófizető polgár föl sem kapja a fejét, ugyan, kit érdekel, régen volt, ne bolygassuk a múltat. Pedig a botrány korántsem erkölcsi indíttatásból pattan ki ilyenkor, mint ahogyan a pártállami titkosszolgálati dossziékat más esetben sem erkölcsi megfontolásokból kellene megszellőztetni.</p>
Piros lap a titokszolgának
A Nemzetbiztonsági Hivatal az az intézmény, amely minden „titkosszolgát”, minden egyes leendő titokőrzőt átvilágít, s megállapítja róla, hogy alkalmas-e az államtitoknak, szolgálati vagy katonai titoknak minősülő értesülésekkel dolgozni. Az alkalmassági vizsgálatnak pedig nagyon komoly szerepe van akkor, amikor tudatosítjuk, hogy a szolgálati titok korántsem csak Szlovákia mint állam titkait érinti, hanem pl. a NATO vagy az EU védett adatait. Gondoljunk csak bele, hogy egy jegybanki, átvilágított tisztviselő manapság s a jövőben olyan információkkal dolgozik, amelyek egy tucatnyi ország monetáris politikájára vannak hatással. Manapság, amikor a terrorizmus nemcsak géppisztolyokkal jelent veszélyt mondjuk a repülőkre, hanem biológiai fegyverekkel, ivóvízmérgezéssel, radioaktív anyagokkal s belőlük készült tömegpusztító fegyverekkel jelentkezhet, a titkosszolgák megbízhatósága, az államtitkokkal dolgozók zsarolhatatlansága jelenti a bizonyosságot, hogy az állam mindent megtesz polgárainak életét, egészségét, vagyonát védendő.
Nos, Blanárik azon a helyen ül, ahol a többiek(!) megbízhatóságáról döntenek, ahol nem annyira ő maga, mint az általa vezetett hivatal pecsétes papírjával rendelkezők dönthetnek életekről, sorsokról, pénzekről, biztonságról. Ha másutt nem, akkor ebben a hivatalban az abszolút megbízható és tiszta vezető hivatalnok létkérdés.
Vacillálhatunk azon, hogy egy húsz évvel ezelőtti, megbüntetett és erkölcsi bizonyítványból kitörölt bűncselekmény elkövetője lehet-e alkotmánybíró, vagy sem. Megkérdezhetjük, hogy olyan ember, aki egyszer már beadta a derekát és félelemből, karriervágyból, de bármilyen más, akár megérthető és megbocsátható indokkal állt kötélnek, lehet-e ma köztisztségviselő. S lehetünk akár engedékenyek is. A Nemzetbiztonsági Hivatal élére kinevezett embernél viszont engedékenységnek helye nincs! Az ő döntései, jogköréből adódó intézkedései ugyanis mindannyiunk biztonságát, életét érintik.
Ezek után nem az a kérdés, nyilatkozik-e Blanárik a sajtónak, s mit mond a beszervezéséről. Itt már csak az a kérdés, hogy a kormány meddig vár a visszahívásával. S meddig hallgat az ellenzék. Blanárik egyetlen megingása nagyobb bajt hozhat, mint a jelenleg visszahívásra okot adó Tipos-ügy Počiatek pézügyőrnél, akinek, ugye, a piros lapot már a monacói jachtkiránduláskor fel kellett volna mutatni. Blanáriknak most kell.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.