Pezsgő, taps, konfetti

Amikor leült az ember, hogy megnézze Gyimesi György és Forró Krisztián vitáját, egy eszmecserét várt, de Gyimesi nagyon gyorsan kijelentette, hogy Matovič meg ő nemzeti konzervatívak – röviden így tudnám összefoglalni a találkozót, de aztán meggondoltam magam, és így született az alábbi írás.

Többszöri próbálkozás után az idei Gombaszögi Nyári Táborban ült végre vitaasztalhoz Forró Krisztián, a Szövetség elnöke és Gyimesi György, az OĽaNO magyar ügyeket képviselő politikusa. Pezsgő, taps, konfetti.

Gyimesi, aki sokak szemében a magyar ügy ifjú üdvöskéjének számít, és szerepébe már régóta ügyesen belefészkelődött – egyébként nem elhanyagolható sikereinek fényében sütkérezve –, bizony-bizony kivillantotta már párszor foga fehérjét, aminek eddig egyik legominózusabb pillanata talán az volt, amikor a frissen létrejött Napunk hírportál vitaestjén a szivárványos zászló körüli vita hevében ügyesen stílusosan homokosozta le akkori vitapartnerét, Ravasz Ábelt és úgy en bloc a témát részletező médiát. Van az úgy.

A Ravasszal folytatott szócsata tükrében kevés újdonságra lehetett számítani a gombaszögi tábor Tóth Károlyról elnevezett sátra alatt létrejött vitától. Számomra eleve meglepő volt látni, hogy az elméletileg a nemzeti oldal egyazon hajójában evező politikusok a hajó két végéből szólogattak át, s a demonstrált távolságot a moderátor képtelen volt ügyesen (vagy csak nem volt kellő politikai akarat?) kezelni. Ilyen is megesik, no.

Nehéz volt nem észrevenni Gyimesi György magas lovát – talán ez segített is a jelen levő hallgatók hátsó sorának, mert az első sorokból eléggé szembetűnt az, hogy a parlamentből jövő politikus a kormány mikrovilágából miképpen tekintett lefelé a parlamenten kívüli, de a régiók problémáit talán egy hangyányit jobban ismerő Forró Krisztiánra. Így ezzel az alaphangulattal kényszerből kibékülve a „magyar– magyar” vita egy kicsi, de új dimenziója volt tapasztalható.

A magát előbbre pozicionáló Gyimesi így képtelen is volt elszakadni Matovič ösvényétől – ami nem meglepő, sőt inkább akkor vonták volna fel a szemöldöküket a hallgatók, ha a pénzügyminiszter „jó barátja” szembemegy „főnökével” – így tulajdonképpen bármilyen kérdés is merült fel, folyamatos defenzívába hátrált Gyimesi, ott jól megvetette a lábát, és onnan előre döfködve próbálta uralni a pástot. Nagyon kár …, mert ugye ez a találkozó vitának indult.

Helyette láthattunk rapszodikus panaszáradatot, szabadkozást, oda-odadöfködést meg nemzeti konzervatizmust. Amiből a legtöbb hiány volt, az a konkrét kérdésekre megszületett konkrét válasz. Kávézacc és tealevél nélkül is könnyen megjósolható módon az inflációellenesből családsegítővé keresztelt, majd gyermeksegítővé átöltöztetett törvény – vagy politikusi akarat – volt az egyik sarokköve a beszélgetésnek.

Forró tűpontosan rávilágított arra, hogy az önkormányzatok sírját ásó törvény egyrészt kiegyensúlyozatlan, másrészt a valóságtól távolabb áll, mint az elfogadható lenne. Harmadrészt pedig, amit ő nem mondott ki, azt maga Gyimesi tette meg, éspedig számtalanszor, amikor a politikusi munka – ha eddig bírta az olvasó, kérem, ennél a pontnál már ne kövezzen meg, csak gyorsan befejezem – során megszülető ötleteket puszta megkérdőjelezhetetlen akaratként írta le.

Persze a vita, szerencsére – bár sekély mederben csordogált –, nem folyt végig egy irányban, mert szó volt az SaS–OĽaNO háborúról és később természetesen a sokkal valósabb ukrajnai konfliktusról is.

Ami a legszembetűnőbb volt, az az a leplezetlen szervilizmus volt, amivel Gyimesi az egész beszélgetés alatt, jól bevált panelekből összeharácsolva, mintegy hibátlan kontextuskövetéssel mondta fel a fideszes kotta jól ismert szólamait. Így némi zavar is keletkezett a fejemben, mert végül nem tudom eldönteni, hogy a magára cibált, ilyenolyan, sokszínű jelmezek alatt vajon hol lehet az ember?

De mihelyt elhessegettem ezt a gondolati vargabetűt, és lélekben visszatértem a sátorba, már csak a fotózkodás, ajándékcsomag, erőltetett vigyorok mozogtak előttem. Ma sem lettünk gazdagabbak olyan gondolattal, ami már nem hangzott el máshol, máskor. Pont.