Peking rémálma

Elindult a kínai gazdaságban keletkezett buborék régóta jósolt kipukkanása. Nem volt mindenben reális Peking gazdasági produkciója, például a burjánzó infrastrukturális projektek. Ehhez társult, hogy bár sokszor ügyesen másolták a nyugati pénzvilág működését, nem mindent sikerült adaptálni a pártállami rendszer felfogása miatt.

Számunkra az a kérdés, hogy lesz-e ebből újabb pénzügyi válság, nyakunkon-e a 2008-ashoz hasonló gazdasági hullámvölgy, vagy valami még rosszabb. Szerencsére a hétfői pánik csendesedésével az elemzők inkább úgy gondolják, hogy azért nem gyors összeomlás küszöbén vagyunk, de hosszú és sokaknak fájdalmas korrekciókkal kell számolni.

A globalizáció azt elintézte, hogy a nemzeti gazdaságok egymásnak termelnek, specializálódnak, sokuk exportból él. Éppen ezért ha e pókháló egyik szála megrezdül, azt mindenki megérzi, vagyis a világ legfejlettebb részei is. De a globalizáció azért még nem vette át teljesen a nemzeti gazdaságok irányítását. Persze ez az ország méretétől is függ, és a függőséget számos tényező befolyásolja a világ egyes pontjain. Most épp azt látni, hogy az USA-t és Kínát is megfogja a nemzetközi pénzpiac, ahogy Oroszországot is megakasztotta az olajár zuhanása. Attól függően, kinek mi az Achilles-sarka.

A sanghaji tőzsde a nagy zuhanás után is 30 százalékkal magasabb értéket mutat, mint egy éve. A tőzsdei esések részben abból adódnak, hogy a kereskedés volumenének visszaesése miatt a technikai ügyletek létre sem jönnek. Ezek azok az ügyletek, amelyek amúgy is a kereskedés jó részét teszik ki, és semmi közük a gazdasági folyamatokhoz, hanem a pénzpiac saját belső kis életvilágának részei. Az ilyen típusú kereskedés visszaesése miatt nem kell krokodilkönnyeket hullatni, de ez csak járulékos kérdés. A valódi kérdés, hogy a kínai alapok hogy fognak muzsikálni, ez az, ami gazdasági szempontból minket is érinthet. Hiszen a Szlovákiában és Magyarországon összeszerelt autók jelentős részét Kínában veszik meg.

A másik nagy bizonytalanság közvetettebben érint minket. A Kínai Kommunista Párt legitimációja már több évtizede a gazdasági növekedésen alapul. Addig jó, amíg nem a néphadseregen. A fő kockázat, hogy a kínai társadalom hogyan fog reagálni a mostani visszaesésre. Mert egyáltalán nem mindegy, hogy csak gyengélkedik a kínai gazdaság, vagy ha a pártellenes megmozdulások, a hatalmi harc nyomán felbomlik és leáll az egész rendszer. Ez Peking rémálma. A Tienanmen téri tüntetés szétverése pedig megmutatta, hogy a kínai hatalom nem válogat az eszközökben.