Pártterápia: én táncolnék veled

Az, hogy a két párt kimarad az európai vérkeringésből, nem első kézből szerzi be az értesüléseit, kiszorul a lobbitevékenységből stb., óriási veszteség.

Nem ok nélkül történt, ami történt: a fiaskóért a választókat okolni balgaság, botorság. A katasztrofális eredmény után a pártok zavart, nem egységes kommunikációján az látszik, hogy nem készültek fel ilyen kudarcra, pedig voltak figyelmeztető jelek.

A nagy kiábrándulás napján és másnapján néhányan bedobták a varázsszót: összefogás. Megkongatták a vészharangot, eljött az ideje, hogy a szétforgácsolt erőket egyesítsük, és jövőre, a parlamenti választáson kéz a kézben bevonuljunk a parlamentbe, mint az a párocska, amelyik éppen kilábalt a párkapcsolati válságból, sikeres párterápiát abszolválva. Persze, mindenki tudja, hogy a válság sokkal mélyebb, és a hollywoodi ránceltüntető nem hatásos. A Híd és az MKP a köztársaságielnök-választás után az EP-választáson is csődöt mondott. Mielőtt a két párt a békítő koktélpartin egymás ölelésében feloldódna, először saját erőviszonyait kellene újragondolni. Az uniós parlamentből távozó Csáky Pál rögtön az első sajtótájékoztatón jelezte, nem kíván a háttérbe szorulni. Menyhárt Józsefnek és Őry Péternek is meg kellett küzdenie a figyelemért, és Berényi József még jelen sem volt. Kérdés, ki tesz szert befolyásra az MKP-n belül, és vajon sikerül-e egységet, pártfegyelmet teremteni.

A Hídban is meg kell hozni néhány fontos döntést, amely meghatározza a párt jövőjét. A párt választói nem értékelik azt a kommunikációt, hogy mi vagyunk a „jófiúk” a koalícióban, eredményeket értünk el, a partnereink a „rosszfiúk”. A legfontosabb kérdés az, hogy mit tesz Bugár Béla. Vajon mit gondol saját politikai jövőjéről az önálló Szlovákia egyik legtapasztaltabb és legsikeresebb politikusa? Korábban az MKP-ben, később a Hídban Bugár személye volt a garancia arra, hogy a párt sikeres lesz, átlépi a parlamenti küszöböt. Azt látjuk, hogy ez a garancia megszűnt. 

Ha valóban így van, akkor mennyit érhet a Híd Bugár nélkül?

Tegyük fel, hogy a két párt oly módon rendezi a sorait, hogy megnyílik az út az együttműködés felé, akkor azt hogyan próbálja kommunikálni a választók felé. 

Az MKP évekig árulózásra, magyar/nem-magyar felosztásra kondicionálta a választóit. Most hirtelen mivel akarja a korábbi éveket stornózni?

Az összefogást nemcsak személyi ellentétek nehezítik, hanem ideológiai különbségek is, csak egy példa címszavakban: Pozsonyhoz, Budapesthez és Brüsszelhez fűződő viszony.

A két párt egy szempontból azonos stratégiát választ: zárt ajtók mögött, az elnökségben dönti el, hogyan tovább, a választóktól pedig azt várják el, hogy kövessék őket. A térségben újabban sikeres demokratikus pártokat az jellemzi, hogy sokkal transzparensebbek, és olyan térként tekintenek a politikára, ahol a választókkal közösen – intenzív kapcsolatot fenntartva – döntenek arról, hogyan formálják a társadalmat, amelyben élnek. Sikerük titka jelenleg az őszinteség és a hitelesség.