Vélemény

Pártélet mifelénk

Ha esetleg elfelejtettük volna a nyáron, az őszi politikai szezon nyitányának szánt tévéviták eszünkbe juttatták, hogyan működik itt a közélet: mindenki a maga igazát hajtogatja, az igazságot pedig mindenki programszerűen ignorálja.
Marián Leško

2018. szeptember 14. 14:24

Veronika Remišovának (OĽaNO) igaza van, amikor azt mondja, hogy a pártokról szóló új törvény a legcsekélyebb változást sem fogja eredményezni a pártok működésében, mert a tervezetet Andrej Danko és az SNS kifejezetten néhány ellenzéki párt ellehetetlenítésére dolgozta ki.

A kormánypárti Dankónak is megvolt a maga igaza, amikor azt mondta, hogy „amilyen a párt, olyan lesz a társadalom is, ha a párt bekerül az államigazgatásba”. De persze egyértelműen csak az ellenzéki pártokra gondolt.

Pedig ha egy valóban jó párttörvényt fogadnánk el, az egyáltalán nem lenne ínyére a kormánypártoknak sem.

A jelenlegi szabályozás ugyanis nagyon foghíjas. Az alkotmány annyit mond, hogy „az állampolgároknak joguk van pártot alapítani, pártokba tömörülni”, továbbá, hogy a „törvényi szabályozásnak lehetővé kell tennie és védenie a szabad politikai versengést”. De azt már semmi sem szabályozza, hogy hogyan kell működniük a pártoknak, milyen alapelveket és szabályokat kell betartaniuk, milyen kötelességeik vannak például a tagsággal és a funkcionáriusaikkal szemben. A törvényekben nálunk semmi ilyesmit nem fektettek le, ami óriási különbség más, demokratikusan fejlődő államokhoz képest. Például a német alkotmány leszögezi, hogy a pártok „felépítésének és működésének követnie kell a demokrácia szabályait”. A német párttörvény pedig nagyon aprólékosan és konkrétan leírja, milyen alkotmányos feltételeknek kell megfelelni, hogy egy párt egyáltalán elindulhasson a választásokon. És bizony a német feltételrendszer alapján nemcsak az ellenzéki OĽaNO és az SaS nem minősülne demokratikus pártnak, hanem a kormányzó Smer és az SNS sem.

2018. augusztus 28. 09:02

Szigorúbb párttörvény jöhet

Az olyan szólamokkal, hogy „a párttagság nagysága egyáltalán nem garantálja a minőséget” (Veronika Remišová), nem lehet elterelni a figyelmet a lényegről: a mindössze tizenhárom fős tagsággal rendelkező párt nem lehet demokratikus. Ugyanez vonatkozik az SaS-re is, amely évek óta meghatározott létszámon tartja tagjainak számát. Az olyan nyilatkozatok, hogy a „pártnak azért van kevés tagja, mert szigorúak a belépési feltételek” (Richard Sulík), szintén csak takargatni próbálják a valóságot, hogy

az SaS egyszerűen nem akarja bővíteni a tagságát, nehogy veszélybe kerüljenek a jelenlegi vezetőségi tagok pozíciói.

De az SNS-nek és a Smernek is problémái lennének, ha a német kritériumokat alkalmaznánk, ugyanis működésük és felépítésük sem felel meg a demokratikus szabályoknak.

Nem a tagság az úr, hanem a szűk vezetés, amely csak bejelenti a döntéseket, az alacsonyabb pártszervek pedig csak dísznek vannak, és semmiféle befolyásolási lehetőségük nincs a döntésekre.

Összegezve: nálunk leginkább önkiszolgáló rendszerben működnek a pártok vezetőségei. Jogokat, lehetőségeket és anyagiakat biztosítanak – maguknak, bármiféle belső és külső ellenőrzés nélkül. Az új párttörvény pedig semmit sem fog változtatni ezen.

A szerző a Trend hetilap kommentátora

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
Legfrissebb galériák
Olvasta már?