Párt a művházból

A magyar liberálisokról nagyon keveset kell tudni, ők maguk is nagyon keveset tudnak magukról, választóik lassan elférnek egy közepes méretű vidéki művházban, de ha vége a mítingnek, a büfé is elég.

A magyar liberálisoknak van egy pártjuk, az SZDSZ, amely négy év kihagyással 1994 óta a szocialista párt egyik tagozata, közös világnézetük nincs, a limitált állam, a verseny és a szabad piac gondolatát nem ismerik és nem szeretik, leginkább valamiféle homályos balliberális érzület köti össze őket, valamint az, hogy Orbán Viktor ne kerüljön vissza a hatalomba, ami sok okból legitim álláspont, de politikai identitásnak talán kicsit kevés.

A jelenleg egy százalékon álló, liberális világnézet nélküli liberális párt most – egy szavazástechnikailag ismét kétséges küldöttgyű?lésen – egy liberális identitás nélküli, amúgy nagyon barátságos ökoszociális fiatalembert, Fodor Gábort választott meg elnökéül, aki a barátságos mosolygást politikai vezérlőelvvé emelve mindenkit meghívott a pártjába, aki akár egy halvány célcsoporttal is megnöveli a lehetséges támogatói kört. Jöjjenek a jobbos és a balliberálisok, jöjjenek a zöldek, a fiatalok, hadd legyen „demokratizmus”, jöjjön vissza a marxista Tamás Gáspár Miklós éppúgy, mint a konzervatív Hack Péter (mindketten nemet mondtak), legyen a párt barátságos, nyitott, nincs szükség „ultimátumokra” (pl. ezermilliárdos adócsökkentés kiverése a kisebbségbe szorult szocikból mint a támogatás minimális feltétele). Elvek, eszmék? Identitás, amire a politika épül? Világos határvonalak, hogy tudni lehessen, mit vár az SZDSZ önmagától, és ennek alapján a két nagy párttól? Semmi.

Ez volna tehát a párt. Ez a párt azonban a maga per pillanat egyszázalékos támogatottságával egyedül határozhat az ország sorsáról, ami csak akkor lenne jó hír, ha a) valóban liberális párt lenne, b) ez a párt tudná, mit akar és miért. Például tudná, hogy csak olyan erőt támogathat, amely elszánja magát egy jelentős kiadáscsökkentésre, adó- és egészségügyi reformra, egykulcsos adóra, munkahelyteremtésre, ilyenek. Fodor Gábor dönthet úgy, hogy minden komolyabb reformfeltétel nélkül megtámogatja a szocialisták semmilyen célt vagy tervet nem ambicionáló, kormányzásnak nevezett elhúzódó agóniáját; vagy dönthet úgy, hogy a sarkára áll (vagy valaki másnak a sarkára), és kierőszakolja a szocialistákból az elődje, Kóka János által kiszámolt ezermilliárdos adócsökkentést, felismerve, hogy az MSZP-t érdemes most az ország érdekében zsarolni, hiszen ők sem akarják Orbánt; vagy dönthet úgy, hogy leül Orbánnal, és feloszlatják aParlamentet, Orbán győz, az SZDSZ pedig úgy röpül a Parlamentből, hogy senki nem lesz neki hálás.

Elfelejtettem mondani: a magyar liberálisokról tudni kell azt is, hogy nem tudnak dönteni. Ennek fényében érdekes heteknek nézünk elébe, ami szórakoztató is lehetne, ha nem lenne annyira siralmas és drága.

A szerző a Hírszerző.hu vezető szerkesztője