Orwell utópiája régen valóság

ÖSSZEFOGLALÓ

Henry L. Stimson, az USA külügyminisztere az 1920-as évek végén kijelentette: „úriember nem olvassa mások levelét”. A szállóigévé vált mondás alapján 1929. október 31-én bezárta kapuit az USA rejtjelező szolgálata. Húsz évvel Stimson „úriemberes” társadalmi elképzelése után, 1949-ben jelent meg Georg Arthur Orwell angol író Ezerkilencszáznyolcvannégy című regénye. A szerző egy 20. századi utópiát vetít elénk, mely szerint „az embernek annak tudatában kellett élnie, hogy lehallgattak minden hangot, amit kiadott, s az állampolgárok minden mozdulatát megfigyelték”. Ma Stimson mondata tekinthető utópiának és Orwell fantáziája nem szárnyalta túl a valóságot.

Bárkit bárhol lehallgathatnak

A napokban a 29 éves Edward Snowden, a CIA volt informatikusa beismerte, hogy az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) titokban, de bírói jóváhagyással amerikai telefonhívások millióit figyeli adatgyűjtés céljából. A The Guardian lap szerint az NSA egy PRISM kódnevű program keretében a világ legnagyobb internetes szolgáltató cégeinek adatforgalmát is figyeli, így magánszemélyek e-mailjei és egyéb kommunikációs adatok kerültek birtokába óriási mennyiségben, függetlenül a személyek állampolgárságától. A titkosszolgálatok olyan világcégek adatbázisait fürkészik, mint a Microsoft, a Yahoo és a Google. Az amerikai illetékesek ugyan cáfolták, hogy bárkit lehallgathatnak és a nagy internetes cégek szerverein kutakodnak, de ezt lehetetlen ellenőrizni. Ugyanis a titkosszolgálatok ritkán törvénykövetők, amit a technológia megenged, azt ki is aknázzák. A botrány hatására felmerült, hogyan befolyásolja mindez a hamarosan kezdődő tárgyalásokat az EU és az USA közötti szabadkereskedelmi egyezményről. Hannes Swoboda, az Európai Parlament szocialista frakciójának vezetője úgy nyilatkozott: a felháborodás azt vonhatja maga után, hogy Washington kénytelen lesz belemenni a szigorúbb adatvédelmi szabályokba. Addig viszont Alexander Stubb finn miniszter tanácsát érdemes követni, aki közölte: „Amikor miniszter lettem, titkosszolgálataink azt tanácsolták, dolgozzak úgy, mintha más is olvasná az e-mailjeimet, és hallaná a telefonbeszélgetéseimet.”

Szolgálatok és szolgáltatók

Magyarországon és nálunk is a jogszabályok szerint nincs túl nehéz dolga a védelmi szerveknek, ha meg akarnak figyelni valakit. A távközlési iparág magukat megnevezni nem kívánó szakértői közül többen úgy fogalmaztak: a titkosszolgálatok lényegében bármikor, bármihez hozzáférhetnek. A szolgáltatók – ha lehallgatást kérnek tőlük – a rendőrségtől a bírósági engedélyt kérik, s időnként „labdáznak” is a hatóságokkal. Szűkebb a mozgásterük, ha a nemzetbiztonságtól érkezik a megkeresés: jogilag is kevesebb a lehetőségük, illetve az együttműködés elég pontosan szabályozott keretek között zajlik. Ráadásul a szolgálatok a mobilszolgáltatók forgalmába saját hatáskörben, a szolgáltatók tudta nélkül is be tudnak tekinteni, jó pár éve kiépült az a rendszer, amely erre lehetőséget biztosít.

A tengerfenéktől

a csillagos égig

Egyébként nincs új a nap alatt. A 2000. év egyik vezető híre volt egy, az egész Földet behálózó „információs pajzs” létének beismerése. A sajtó nyomására napvilágra került dokumentumokból kiderült: az ECHELON (magyarul: harcvonal) rendszere ma is a legnagyobb titokban, a titkosszolgálatok felügyelete alatt működik. Az angolszász országok (USA, Nagy-Britannia, Kanada, Ausztrália, Új-Zéland) által működtetett ECHELON terve világos: földi megfigyelő bázisok, kémhajók (hét tengeren), tengeralattjárók, továbbá szigorúan titkos műholdak figyelik az egész Föld, az emberiség globális kommunikációs hálózatának forgalmát. Vagyis a csúcstechnológiai lehetőségeket kiaknázva általános megfigyelés folyik: korábban a hidegháborúra hivatkozva, aztán a kereskedelemben zajló csatákra, napjainkban pedig a terrorizmusra. (NSZ, shz)