<p>Mintha ezen az olimpián a magyar győztesek, hősök és nagyot küzdők a korábbiaknál lelkiekben sokkal inkább rendben lettek volna. Londoni magyar kulcsszó: visszatérés.</p>
Visszatérés a veszettnek látszó meccsbe, visszatérés a sportba, kudarcok után. Risztov és Pars és Berki. És persze: transzállapot á la Szilágyi vagy Ungvári. Flow a neve ennek: lebegés, boldogság, szárnyalás a küzdelem közben, ahogy a világhírű magyar lélektudós, Csíkszentmihályi professzor definiálta a jelenséget.
Aztán az országhírnév-gyarapítás: rafinált, vagány, szenvedélyesen okos magyarok. Nem meghalnak, inkább szépen élnek a pályán. Miénk a legzseniálisabb pólósgól, Antal Dóra kapustól elcsent egyenlítő labdája a legvégén, ami hosszabbítást hozott nekünk. A magyar–izlandi kézimeccsen pedig az évszázad védésének nevezték Fazekas Nándor kungfusan hárított hetesét a vége előtt másodpercekkel – nem beszélve a kipattanóból szerzett hosszabbítást érő egyenlítésről (Lékai). Továbbmenve: az úszástól évekre visszavonuló Risztov Éva nyíltvízi, hosszútávúszó aranyát a Reuters az úszósport valaha volt legnagyobb visszatéréseként jellemezte. Berki Krisztián és Lous Smith ölelkezését egy brit lap a legmeghatóbb pillanatnak nevezte. Az olimpia filmjébe kerültek Gyurta, Pars és Risztov mozdulatai is. Kozák Danuta pedig a vizet simogatva nyerő új kajakkirálynő lett, aki lengyel hercegnőről kapta a nevét, stílusa után a sportág Messijének nevezte edzője. És persze van új Gerevichünk, Magyar Zolink, Zsivótczkynk, Rózsánk is, hogy haza is beszéljünk.
Ami főleg jó hír még: van generációváltás a magyar sportban.
Korábbi nagyjaink néhol (maguk elvárásaihoz képest: lásd, Janics Natasa) halványabb teljesítménye mögött/helyett megjelentek az újak, frissek, ismeretlenebbek is érmekkel, aranyakkal. Egy nagyon szimpatikus nemzedék, szerény, kulturált személyiségek, aranyörömeik természetesek voltak, figyelmük másokra is kiterjedt. Jó emberanyagnak tűnik London magyar nyerőtársadalma.
És a végére egy bátor megállapítás, egy bölcs mondás a magyar öttusának pekingi ínség után érmet szerző Marosi Ádámtól: „ahol az élsport kezdődik, ott ér véget az egészség”.
Kalkuláljuk be londoni kiválóságaink éremgyűjtésébe ezt a kellemetlen igazságot is. Növeli a diadalok értékét az ilyen őszinteség. Ez a (sport)revízió tetszik a világnak.
Szombathy Pál
A szerző magyarországi publicista
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.