Önzők vagyunk

Mint ahogy joggal nem tetszik a kölcsönt adóknak Görögország megmentése úgy, hogy milliárdokat pumpáljanak bele, miközben nincs rá garancia, hogy a görögöket valóban meg lehet menteni. Teljes mértékben elfogadható az az érv, hogy a görögök évtizedeken át többet engedtek meg maguknak, mint tehették volna. Hogy bántó rendszerességgel vették fel rosszabbnál rosszabb feltételekkel a kölcsönöket. Az is elfogadhatatlan, hogy Athén költségvetési kiadásainak egyik legnagyobb tétele a hadseregre megy, mert indoklásuk szerint rettegnek a szintén NATO-tag Törökországtól.

Tökéletesen érthető Iveta Radičová miniszterelnök azon érvelése, hogy a görögöknek szánt kölcsön valójában nem az országot, hanem a felelőtlen nyugati bankokat menti meg, amelyek hét bőrt képesek lehúzni mindenről és mindenkiről. Az is biztos, hogy a hitelminősítők is leégették magukat, s nyakig benne vannak abban, hogy a görögökre ma egész Európa gyűjt. Ugyanígy hibáztatható az Európai Központi Bank, de az Európai Bizottság is, hiszen a szabályozás és az ellenőrzés finoman szólva is hiányos. S igaz az is, hogy nincs annyi pénzünk, nekünk is kölcsönt kellett volna felvenni. Nem beszélve arról az érvről, hogy a szolidaritás kissé sajátos értelmezése, amikor a szegényebbnek kell segítenie a papíron gazdagabbat. Valójában minden a görögöknek nyújtandó kölcsön ellen szól.

Mégis meg kellett volna szavaznunk. Pusztán azért, mert egy olyan klubnak vagyunk a tagjai, amely egyebek közt a szolidaritáson alapul. Mert ez az íratlan játékszabály.

Arról még nem is szóltunk, hogy Európa szegényebb felébe tartozunk, nekünk is jól jöhetne a későbbiekben egy kis segítség, amiért nagyságrendekkel többet kell mostantól lapátolnunk, mint a nem „önzőknek”. És arról sem, hogy a saját pénzünket, az eurót is mentenünk kellett volna.