<p>Ha az állam hozzányúl valamihez, ami egyébként nélküle jól működik, abból ritkán szokott jó kisülni. Ez hatványozottan igaz, ha olyan területekről van szó, melyek az államot látványosan nem érdeklik. Ilyen például a harmadik szektor. Ez, ami a gazdasági részét illeti, úgy festhet, eresztékeiben recseg, ám a – nagy cégek látszatalapítványait leszámítva – permanens anyagi alultápláltság ellenére hihetetlenül jó, rétegprofilokat felvállaló alapítványok, polgári társulások működnek országszerte, látszólag a semmiből.</p>
Önkéntességi törvény
Ezek az NGO-ok azért tudnak működni, mert áldozatkész emberek szabadidejükben, családjuk, munkájuk, és egyéb elfoglaltságiak mellett térítésmentesen hajlandók többletmunkát végezni, legyen szó várromok rendbetételéről, hajómodellezésről, cserkészetről, amatőr színjátszásról, erdei kisvasutak felújításáról, vagy éppen a sztómával élők életkörülményeinek elviselhetőbbé tételéről.
2011 az önkéntesség európai éve. A magyar EU-elnökség ebből az alkalomból az önkéntességnek honlapot készíttetett, remek konferenciákat szervezett, amelyeken csak a lazacos szendvicsek árából egy kisebb Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei NGO éves költségvetését ki lehetett volna fűteni, de az önkéntességi nagykövetek minden igyekezete ellenére az önkéntesség Hoffmann Rózsa oktatásügyi államtitkár miatt vált gyakran emlegetetté, s nem éppen a legpozitívabb kontextusban. Az államtitkár asszony törvénytervezete ugyanis 2014-től az érettségi bizonyítvány kiadását önkéntes munkához kötné. Kötelező önkéntesség – oximoron ez a javából. A közfelháborodást követően módosítottak a kötelező önkéntes munka elnevezésén, de ez a lényegen nem változtat, újfent csak az első mondatban alapvetésként leírt maximát tudjuk megismételni.
A szlovák jogszabály szerencsére hasonló kreatív megoldásokkal nem számol. A javaslat kétségtelen pozitívumának tekinthető, hogy törvényi garanciát adna az önkéntes munka végzésére biztosított fizetetlen szabadságra, igaz, csak megengedve ennek lehetőségét. A törvényben említett szerződések azonban csak fokoznák a személyileg gyakran aluldimenzionált szervezetek adminisztratív terheit, s különösen a nagy létszámú NGO-knál tűnnek nehezen kivitelezhetőnek. Az sem feltétlen előnye, hogy a 15 év alatti gyerekek számára nem teszi lehetővé az önkéntes munkát. A büntethetőség alsó korhatára 14 év, Daniel Lipšic, a második Dzurinda-kormány igazságügyi miniszterének büntetőjogi reformja óta. Most ugyanez a Lipšic belügyminiszterként 15 évben határozta meg az önkéntes munka végzésének alsó korhatárát. Ha a 14 éves a Szlovák Köztársaság jogfilozófiája szerint el tudja dönteni, hogy mi a bűn, és mi nem az, akkor azt, hogy akar-e szabadidejében egy kutyamenhelyen kutyákat sétáltatni, nem? Ez a megfogalmazás hátrányos helyzetbe hozza azokat a civil szervezeteket, melyek korosztályos jelleggel végeznek iskolán kívüli oktató-nevelő tevékenységet, úgy, hogy a programot idősebb gyerekek készítik elő a fiatalabbaknak. Ezek, ha a törvényt változatlan formában fogadják el, az egyébként is halálosan merev hazai pályázati rendszerben nem fogják tudni elszámolni a 15 év alattiak által végzett önkéntes munkát önrészként.
Persze, egy ilyen gyenge kormány esetében egy kormánytervezettel még bármi történhet, mire törvény lesz belőle. A parlamenti képviselők nagyobb része vélhetően életében nem végzett önkéntes munkát. A döntéshozatal során legalább arra próbálhatnának ügyelni, hogy annak a több tízezer embernek, aki végez, a törvény ne nehezítse meg a dolgát.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.