Olcsó díszlet?

A rendszerváltással minden szempontból megnyílt az út nyugat felé, de az amerikai álom és Hollywood továbbra is nagyon távolinak tűnt. Aztán az utóbbi évtizedben lassan Hollywood jött el Közép-Európába.

A térség ugyanis egy lett a kedvelt forgatási helyszínek közül. Budapesten először talán az váltott ki szenzációt, amikor itt forgatták Madonna főszereplésével az Evita című filmet; a magyar fővárosnak ekkor a századfordulós Buenos Airest kellett „eljátszania”. A Kémjátszmában, Robert Redford és Brad Pitt mögött, az ötvenes évek Berlinjét kellett Budapestnek felidéznie. A világ filmvásznain így feltűntek a pesti utcák, Robert Redford a Dohány utcai zsinagóga előtt üldögélt, Madonna a Néprajzi Múzeum lépcsőin sétált és Csepelen tüntetett.

A filmes érdeklődés azóta is elég kitartó Budapest iránt: a budai Várban lévő Széchenyi Könyvtárban nemrégiben horogkeresztes zászlók lógtak, az udvaron meg „német” katonák masíroztak. A Mila Kunis– Aston Kutcher házaspár pedig hosszú hetekre Magyarországra költözött gyerekeikkel, az anyuka ugyanis egy filmben szerepelt.

Szóval elég nagy hollywoodi jövés-menés alakult ki Magyarországon, de ebből nem maradt ki Pozsony, Prága vagy Horvátország sem. Viszont amilyen gyakran biztosítanak a közép-európai országok forgatási helyszínt, olyan ritka az, hogy a filmben valóban az adott ország tűnjön fel. Budapest például, miközben ténylegesen népszerű lett az amerikai filmesek körében, alapvetően csak díszletként szolgál. Ugyanez igaz Pozsonyra is, vagy az adriai tengerpartra. Friss hír, hogy Pierce Brosnan Horvátországba indul forgatni, hogy a Mamma Mia-musical jeleneteit felvegyék – azokat a jeleneteket, amelyek a forgatókönyv szerint Görögországban játszódnak…

Ha már egyszer a Mamma Mia jeleneteit egy napsütéses horvát szigeten veszik fel, akkor miért nem játszódhatna a film is egy napsütéses horvát szigeten? Görögország ennyivel trendibb, „menőbb” lenne? A nézők kevésbé éreznék át a film romantikáját, ha az lenne kiírva a tájat bemutató vágóképek alá, hogy „Croatia”? Sajnos úgy tűnik igen, a rendezők és producerek ettől tartanak. Emögött nyilván az áll, hogy Hollywood és a filmes szakma az egész világ piacára termel, az egész globális konzumvilágot látja el mindenki számára tetszetős képekkel, egyenérzelmekkel és sablontörténetekkel, és olyan terméket szeretne gyártani, amit mindenki meg tud emészteni. Hasonlóan a hamburgerekhez. Ezért nem akarnak kockáztatni: inkább a világszerte ismert Görögország legyen a helyszín – erről az országról azért csak hallott mindenki –, mint Horvátország, amelyről esetleg Dél-Amerikában, Kelet-Közép-Ázsiában nem sok minden dereng a mozilátogatóknak. Úgyhogy a dél-koreai és chilei nézők kedvéért, ne bonyolítsuk a történetet, játszódjon minden Görögországban.

Ez a fajta konzumizálódás („McDonaldsosodás”, ahogy globalizáció-kutatók szokták mondani) komoly kihívás Közép-Európa számára. A posztkommunista régió homályosan van fent a világ átlagemberének mentális térképén. Drakula és a posztkommunista vadkelet világa ez annak, aki még nem látogatott ide; és nem hangzik vonzón a filmvásznon. Aztán az idelátogató turistákat általában szerencsére pozitív csalódás éri.

Valószínűleg egyébként a turizmus lehet a kiút ebből a csapdából: ha Budapest sziluettje felkerül a világ ismert szimbólumai közé, akkor már nem lehet eladni másnak, csak Budapestnek. Ahogy az Eiffel-torony előtt sem lehet Star Warst forgatni. A magyar főváros most nagyjából ezen az úton jár, az ismertsége és népszerűsége egyre nő – a TripAdvisor éppen beválasztotta a 25 legnépszerűbb város közé a világon – és ez kivezetheti abból a csapdából, hogy háborús és fantasy filmek olcsó díszlete legyen.