Olajbőség

A helyzet megértéséhez 2014 nyaráig kell visszamen-nünk, amikor a válságból kikászálódó államok vártnál kisebb fogyasztása miatt lezuhant az olaj ára. Azóta a korábbi 110-120 dollár helyett 40 és 55 dollár között mozog a fekete arany piaci ára, ami a nagy kitermelőket az őrület határára kergette. Ott tartunk, hogy még Szaúd-Arábia is takarékossági lépéseket foganatosított, Katar és Kuvait a jövedéki adó bevezetését tervezi (ez már tényleg a vég!), Oroszország pénzügyi tartalékai érezhetően apadnak, ami átmenetileg Putyin izmozásának is korlátot szab, az olajon úszó Venezuela pedig gyakorlatilag összeomlott. Ezért hosszas vívódás után az OPEC 13 tagállama és további 11 olajkitermelő, például Oroszország és Mexikó decemberben megegyezett, hogy napi 1,8 millió hordóval csökkenti a termelést fél éven át, ezzel mérsékelve a túlkínálatot. A helyzet komolyságát mutatja, hogy az olajkartell tagjai példátlan módon be is tartották az önkorlátozást, pedig korábban szinte versengtek abban, ki hogyan játssza ki a közösen elfogadott intézkedéseket. A nyersolaj ára, ha bátortalanul is, de emelkedni kezdett. Azonban a decemberi döntés határideje június végén lejár, az OPEC meg lépéskényszerbe került. Ezért az olajexportálók jövő márciusig meghosszabbították a termelés visszafogásáról szóló megállapodást. Máskor ilyen lépés után az olajár látványosan szárnyalni kezd, de most ennek épp az ellenkezője történt, erőteljesen visszaesett. Az elemzők úgy vélik, a kitermelés további, mintegy napi 300 ezer hordóval történő visszafogása a perzsa vásár színvonalú OPEC-ülésektől nehezen várható el. Az olajexportálók életét két dolog keseríti. Az egyik, hogy a fejlett országok olajtartaléka döbbenetes mértékű, az év elején 3000 millió hordóra rúgott, esetenként a hatalmas tankerek tartalmát már ki sem tudják üríteni. A másik az USA-ban szárnyaló palaolaj-termelés. Az USA nem csatlakozott az olajbányászat korlátozásához, s az új technológiákkal egyre alacsonyabb költségek mellett is rentábilis a palaolaj kitermelése. Amerika (beleértve a kanadai palaolajat is) folyamatosan bővíti kapacitását, ezzel is semlegesítve az OPEC árfelhajtó igyekezetét. A gigászok csatájából, a tartalékok növekedéséből mi, az állandó energiaimportra szorulók csak profitálunk. Úgy tűnik, a nyári turistaidényben sem kell tartanunk benzinár-emelkedéstől. Igaz, így sem felüdülés a tankolás, de a kutak totemoszlopán virító, 1,30 euró körüli ár miatt ne az arab sivatagokban bólogató olajkutak tulajdonosait, hanem az államkasszánk kezelőinek mohóságát szidjuk.