Nyugdíjpénztári mizériák

A kormány rászokott a sarcolásra. A bankadó, a távközlési és kiskereskedelmi cégek, továbbá az előző kormány alatt már kivetett, most megújított, energetikai vállalatokat sújtó különadó nem elég fedezet a külföld által elvárt hiánycél teljesítésére, illetve a választási programban megígért adócsökkentésre. Az ötlet azonnal kiváltotta az ellenzék heves bírálatát, de a független szakértők sem értenek vele egyet. A legfőbb ellenérv, hogy az állam megkárosítja a polgárokat: meglopja őket. Bár az elvonás hivatalosan meghatározott ideig tart, többen nyíltan kételkednek ebben, úgy vélik, ez az első lépés ahhoz, hogy a kormány szétverje a kötelező tőkefedezeti nyugdíjpillért.

A magyar kormány döntése nem egyedülálló. Szlovákiában lehettünk tanúi annak, milyen az, ha az uralkodó politikai párt rá szeretné tenni a kezét a nyugdíjalapokban található megtakarításokra. Észtországban szintén meghatározott időre csökkentették a második pillérbe irányuló állami befizetéseket. Igaz, ott kompenzációt ígértek, néhány év múlva az államnak pótolnia kell a hiányt.

Az Orbán-kormány döntése tehát nem egyedi, mégis aggályos. Ha egy ország nehéz helyzetben van, bevezethet különadót. A nyugdíjpénztári magánszámlákba irányuló befizetések állami rendszerbe való térítése ugyanis nem más, mint adó. Ha az állam ilyesmire kényszerül, helyes lenne, ha minden részletet kidolgozna, és megfelelően tájékoztatná a lakosságot. Annak, hogy most kerül a tőkefedezeti nyugdíjpillér ilyen mostoha helyzetbe, uniós okai is vannak. Olli Rehn gazdasági és pénzügyi biztos nemrég jelentette ki, hogy a főként kelet-európai tagországok által szorgalmazott kérés, mely szerint a nyugdíjreform miatt keletkező hiányt ne kelljen beszámolni az államháztartási hiányba jogos, de nem teljesíthető. Bizonyos mértékben tehát csalódás által is motivált magyar döntést követte a bolgár miniszterelnök hasonló terve. A takarékoskodók elbizonytalanítása nem helyes. A lépés további veszélye, hogy Magyarországon van működő tőkepiac. A nyugdíjpénztárak portfólió-átrendezései a budapesti tőzsdét is megrengethetik.

A magán-nyugdíjpénztárakat sújtó intézkedések tehát nem magyar sajátosságok. Részben beleillenek a most fellángolt tőkepiacokból való kiábrándulásba. A mostani döntésnek volt honi előzménye is, amikor az előző kormány megengedte, hogy tíz év magán nyugdíjpénztári tagság után vissza lehessen lépni az állami rendszerbe. Mindent összevetve: az Orbán-kormánynak igen elővigyázatosnak kell lennie. A lakosság hajlandó tudomásul venni a nagyvállalatok különadóját, ha viszont saját pénztárcájába nyúlnak be, még ha közvetetten is, nem biztos, hogy tűrni fogja. (Horbulák Zsolt)