Nyugdíj – illúziók nélkül

HORBULÁK ZSOLT

Bevégeztetett. A tőkefedezeti nyugdíjpillér végleg megváltozott. Formailag ugyan működik, de a befizetések drasztikus csökkentése után legfeljebb kiegészítő jövedelem lesz.

2004-ben, amikor megalkották a II. nyugdíjpillért, a legnagyobb kérdés az volt, hogy a tőkepiac mint intézmény alkalmas-e a hosszú távú anyagi biztonság megteremtésére a teljes lakosság számára. Annak idején arról szólt a vita, miként reagálnak a megtakarítók a tőzsdéken időről időre előforduló, akár az egy évtizedet is meghaladó esésekre. Azóta sok minden megváltozott. Az utóbbi negyven év legmélyebb gazdasági válságát éljük át a hozzá tartozó tőzsdei mélyrepüléssel, a magánnyugdíjpénztárakban levő megtakarításokra mégis a politikusok jelentik a legnagyobb veszélyt, bár a reform egyik fő célja az volt, hogy a nyugdíjak mértéke ne legyen aktuálpolitikai kérdés. Be kell látni, hogy a reformátorok néhány dologban tévedtek.

Az, hogy a nyugdíjjárulékok fele, eredetileg 9%-a, szeptembertől csak 4%-a, a pénztárakba megy, még jobban megnöveli az állami nyugdíjkassza jelenkori hiányát, holott az egész átalakítás éppen azért történik, mert a Szociális Biztosító deficitje már most tarthatatlan. A kiesés csökkentésére szánt magánosításból, konkrétan a Szlovák Gázművek értékesítéséből származó bevételek alig öt évig tartottak ki. Tudomásul kell venni a realitást, hogy nincs az a kormány, amelyik az utána következő tizedik kabinet kedvéért lemondana a mai bevételeiről! A másik tévedés az volt, hogy az éveken-évtizedeken át halmozódó vagyon nem kelti fel senki érdeklődését. A pénztárak aktívumai a tőkepiacon pihennek, pontosabban, lassan gyarapodnak. De még itt is van ellentmondás: mivel Szlovákiában nem alakult ki működőképes tőzsde, valós hozamot kínáló részvényeket külföldön kell beszerezni. Ha pedig mégis itthon realizálódik a befektetés, akkor maradnak a jó öreg államkötvények, ami formailag nem jelent mást, mint állami garanciát.

A viharvert második pillér története azt mutatja, hogy a fő ok, amiért olyan népszerű, az az örökölhetősége, hogy a pénzt az emberek a sajátjuknak tekintik, noha nincs belőle reális haszon, és még mindig nem alakították ki az onnan származó nyugdíjak kifizetési rendszerét. A nagy tanulság az, hogy hiába vannak törvények, hiába vannak demokratikusan megválasztott kormányok, létrehozott I., II., illetve III. pillér, a nyugdíj továbbra is politikai kérdés maradt.