<p>Újra szóba (főleg az Új Szóba) került a nyelvtörvények társadalmi szerepe Szlovákiában. Én két fő problémát látok e téren. Az egyik az államnyelvtörvény túl szigorú betartása, a másik a kisebbségi nyelvhasználati törvény nem elégséges betartása. </p>
Nyelvmenedzselés a hatalmi játékok helyett
Mindkét törvény betartását csakis az állampolgároktól vagy szervezetektől érkező bejelentés alapján vizsgálják a hivatalok (az egyik törvény esetében a kulturális tárca, a másik esetében a kormányhivatal). A kisebbségi nyelvtörvénynél tehát fontos, hogy hallassuk a hangunkat, hogy figyeljük a törvény betartását és éreztessük, hogy fontos számunkra. Ez sokkal egyszerűbb, mint gondolnák, például a velemjáró.sk oldalon található applikáció segítségével. Az államnyelvtörvénynél a bejelentési rendszer azt eredményezi, hogy az esetleges kommunikációs problémák megoldása helyett a törvény az erőfitogtatást szolgálja. Eleve nem azzal a céllal fogadták el, hogy garantálja a szlovákok tájékoztatását bárhol az országban, hanem a hatalom játékszerévé tették, ami olyan helyzetekben is használható, ahol már egyáltalán szó sincs megértésről. Természetesen a bősi emléktábla feliratára gondolok, meg Pered elnevezésére, de akár a nők vezetéknevére. Ha valaki akarná, az államnyelvtörvény értelmetlen rendelkezéseit ugyanúgy a szlovákok ellen is fordíthatná. Nagyon sok eset van, amikor például az angol felirat nincs szlovákul feltüntetve. Ilyen törvénysértés miatt ritkán érkezik bejelentés a minisztériumba, és nem minden eset számít törvénysértésnek, de az állampolgárnak nem feladata ezt vizsgálni. Ő csak megírja szépen a panaszt. Vajon mit tenne a kulturális tárca, ha az évi egynéhány beadvány helyett több ezret kapna? Elkezdené üldözni a szlovák vállalkozókat, akik nem ugyanazt írják ki angolul, mint szlovákul? Vagy legalább lenne elég munkájuk az ellenőröknek, és nem lenne idejük az abszurd magyarellenes panaszokkal foglalkozni?
Az a baj ezzel a felvetéssel, hogy értelmetlen üldözést eredményezne, és semmiképpen nem segítené az effektívebb kommunikációt. Csak megerősítené egy abszurd törvény létezését. Másrészt nagyon sok energiát kellene beleölni, mire megismernénk a végeredményt. Megértenék utána a szlovákok, hogy mennyire abszurd az államnyelvtörvény? Dühösek lennének és követelnék a módosítását? Aki meg akarja tudni, kipróbálhatja.
A többiek közben abba fektethetnek energiát, hogy jobban működjön a kétnyelvűség azokon a területeken, amelyeket a törvény nem szabályoz. Azt, hogy a potraviny felirat mellet legyen élelmiszerbolt is, nem írja elő és nem akadályozza semmilyen törvény. Legyen minél láthatóbb a magyar nyelv, mutassuk meg, hogy itt a helye, mindenhol, együtt a szlovákkal és azonos szinten. Nagyon sok formája van a kétnyelvűségnek, és ez így van rendjén, minden esetben meg kell találni a legmegfelelőbb megoldást. Mi, nyelvészek, ezt néha nyelvi menedzselésnek hívjuk. Úgy gondolom, sokkal hasznosabb a nyelveket menedzselni, mint állandóan a hatalommal vitatkozni.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.