Nyelvkampány

Bár a fontos célok között szerepel a kisebbségi kultúrák finanszírozásának reformja, ha ez a törvény ilyen nehezen ment át, kérdéses, hogyan lesznek képesek elfogadtatni a másikat. S bár az anyanyelv az egyik legmagasztosabb dolog, a magyarokat mégiscsak a földhözragadtabb dolog érdekli, mégpedig az, ki, mennyi pénzt kap majd, s erről ki és milyen módon dönthet. Ugyanez érvényes lehet a szlovákokra is, szinte biztosra veszem, hogy azzal is érvelnek majd, amennyivel többet kapnak a kisebbségek, annyival kevesebbet a többség. Az autonómiával való riogatásról inkább ne is beszéljünk.

De ne szaladjunk ennyire előre, maradjunk a kisebbségi nyelvhasználatnál, hiszen most még ez aktuális. Már korábban is írtam arról, hogy Szlovákiában talán nem is a törvénnyel, bizonyos tiltásokkal, esetleg a jogok hiányával van a legnagyobb gond, hanem azzal, hogy az emberek nem élnek a törvény adta lehetőségeikkel. Hiába sikerült az elmúlt húsz esztendő alatt különböző dolgokat elérni, a legnagyobb gond az emberi lustasággal és kényelemmel van.

A legnagyobb hangsúlyt ebből eredően pont a törvény adta lehetőségek, a kisebbségi jogok tudatos kihasználására kellene fektetni. Erre a Híd önmagában nem képes. Nincs elegendő regionális aktivista szakértője, szinte mindenkit elszívott az államigazgatásba. Ez egyébként is civil téma. A Fórum Intézet évek óta foglalkozik az üggyel, a tavalyi diákhálózatos körút és a nyelvi jogokról szóló brosúra remek ötlet volt, ám nem csak nekik kellene ezzel foglalkozniuk. Ilyenkor mindig ez a legnehezebb, átültetni a dolgot a mindennapokba.

Egyáltalán nem kell visszariadni az új kommunikációs csatornáktól sem, a korábbi somorjai, majd a hétvégén Komáromban és Dunaszerdahelyen megismételt matricás gerillakampány például remek ötlet.

De a kedves szerzők lehettek volna egy kicsit figyelmesebbek, mert a három (valójában négy) szóból álló szlovák mondatban sikerült két komoly nyelvtani hibát ejteni. Így az egész egy kicsit ciki.

Nagy András