Nyári csodák

Igen, az ember sokfelé jár életében, de mindig van olyan hely, ahova először megy. Legutóbb két ilyen helyen jártam: Vlkolínecben és Kistárkányban. Vlkolínec, amely népi építészete miatt 1993-tól az UNESCO világörökség része, nagyrészt skanzen, de azért nem teljesen az, mert van 19 lakosa, akik az itt látható 55 házból hatot laknak. Ha Vlkolínec, akkor Ežo Vlkolínsky, P. O. Hviezdoslav hőse jut az emberek eszébe, de nekem még inkább az egyik osztálytársam, aki akkoriban költözött Pozsonyba, és szlovákórán felelet közben átkeresztelte Ežót Erzsónak. Amiből persze nagy röhögés lett. De kivágta magát, mondván, Komáromban ő sosem hallott ilyen nevet.

Szóval itt élt Ežo, legalábbis a költő képzeletében. A belépődíj potom egy euró. A parkolótól jó kis kaptató vezet felfelé. Akik innen jártak naponta a földecskét gondozni, azoknak biztosan nem volt szükségük futógépre, lihegi egy mellettünk elhaladó fiatalember a barátnőjének, mire az visszalihegi, hogy ideje elkezdeniük edzeni. A falu mesés. És kellemesen tarka. Világoskék ház – sárga ablakok. Borsózöld ház – piros ablakok. Muskátlik virítanak. Friss szénaillat terjeng. Egy fehér házban kismacskákat árulnak (vajon milyen színűek?), aztán feltűnik egy sárga-rózsaszín épület. Mint a puncsos sütemény! Múzeum is van. Két idős hölgy egy fából készült biciklit nézeget. A vicces kedvű őr megkérdezi tőlük, hogy szerintük Sagan ezzel meddig jutna el. A hölgyek nem értik, mire az őr nevet, jó, nem mindenkit érdekel a sport. A parkolóból immár autóval lefelé menve, vagy ötven kecske jön szembe. Megállunk. Nézzük őket. Áradozunk. Ahogy mellénk érnek, odafordítják a fejüket és ők is megnéznek bennünket világos, kifejezéstelen szemmel. Komótosan poroszkálnak, elöl a nagyszakállasok, mögöttük a többi, a legvégén három kis gida ugrabugrál. Pásztor sehol. Honnan hova? Tudják, de nem mondják.

Ha Vlkolínec Ežo, akkor Kistárkány számomra Aranka. Két napot töltünk csodálatos vendégszeretettel övezve. Szilvapálinka, bor (az mondjuk Kisgéres, tényleg, ott is most jártam először, igaz, „csak” három pincében, de azok nem akármilyenek, tufába vájottak!), kenyérlángos, frissen szedett málna, libazsír lila hagymával este tízkor (jaj, miért nem ettem!), isteni pogácsák, minden nap más asztalteríték, leánderágacska borospohárban, halk háttérzene. Lelki táplálék. Találkozások. Beszélgetés. Zuhogó esőben.

Csodálatos helyeken jártam.