Nyaralni nehéz

Éppen piroslott a pipacs, amikor Bandika és Ervin odaért az utazási irodához. Mindketten biciklivel érkeztek, Bandika kerékpárja kobaltkék volt, Erviné pedig Csepel. Bandika lelakatolta a sajátját, Ervin nem. Bementek az irodába, ahol egy lila ruhás hölgy rátért az aktuális nyári üdülési ajánlatokra. Kósz.
Szamosz. Halikarnasszosz. Rodosz. Naxosz. Ilyeneket mondogatott, a fiúk pedig csak néztek, mint a baglyok. Azt hallottam – kezdte félénken Bandika –, hogy újabban a szállodákban már vége a svédasztalos lakomázásoknak, a járványügyi intézkedések miatt ugyanis a pincérek külön-külön hozzák mindenkinek az ételt. Igaz ez? Mert ha igaz, akkor nem megyünk sem Kószra, sem Szamoszra, sem Halikarnasszoszba, de még Rodoszra és Naxoszra sem. Sajnos igaz, bólintott a lila ruhás hölgy, és bevallotta, hogy amióta az új szabályokat bevezették, ő sem vágyik már sem Kószra, sem Szamoszra, sem Halikarnasszoszba, de még Rodoszra és Naxoszra sem. Mert hisz pont ez volt az egész nyaralásnak a lényege, hogy az ember fáradtan és napsütötten visszazarándokolt a partról a hotelébe, és ki volt pakolva minden középre, nemcsak az ételek, de az italok gazdag választéka is. Kóla, kóla light, Fanta, Sprite, tonik, és még sorolhatnám. Az nagyon jó lehetett – hümmögte Ervin, majd beismerte, hogy ő még sosem vett részt all inclusive nyaraláson, de már nagyon várja. Valamit keresünk – nyugtatta meg a lila ruhás hölgy, és elkezdett pötyögni a számítógépén. Mit szólnának Antalyához, Alanyához vagy Adanához? Bandika már bólogatott is, majd elmesélte, hogy a kebabok közül az Adana kebabot szereti a legjobban, főleg azért, mert nem is úgy néz ki, mint a kommersz kebabok többsége, hanem gyakorlatilag lapos vasra nyomkodott csípős, darált birkahúsról van szó, amit parázs felett sütnek. Úgy hallotta, hogy igazi Adana kebabot csak Adanában készítenek, szóval ha létezik ilyen ajánlat, akkor ő ezt az Adanát vinné. De Ervin hajthatatlan volt. Sem Adana, sem Alanya, de még Antalya sem volt számára elfogadható úti cél. A hölgy tovább keresgélt a képernyőjén, majd azt mondta: volna itt uraim egy köztes megoldás.

Ciprus. Görög is, török is, meleg is. Erre Ervin elmesélte, amikor életében egyszer állásajánlatra jelentkezett egy utazási irodához, pontosabban egy repülőjegyeket árusító céghez. A munkaügyi meghallgatás része volt, hogy mondtak neki egy európai üdülőhelyet (de csak egyet), neki pedig meg kellett mondania, hol található. Azt hitte, ez lesz a legkönnyebb, mire azt kérdezték, tudja-e, hol van Larnaca. Ő pedig nem tudta, és nem is kapta meg az állást. Azóta ciprusfóbiája van, de olyan erős, hogy még a citrusféléket is kerüli. A hölgy erre eltaszította magától a billentyűzetet, és határozott hangon azt javasolta Bandikának és Ervinnek, hogy ez esetben menjenek nyaralni Vonyarcvashegyre.

Ervin a fejéhez kapott és beismerte, hogy mindig is oda vágyott.

Felpattantak a kerékpárjaikra, majd kétnapi száraz élelemmel felszerelkezve el is indultak. Bandika biciklije kobaltkék volt, Erviné pedig Csepel.

A szerző a Vasárnap munkatársa