Női nap

Színes fényű sugárnyalábok döfködték a fürdő kupolájának résein keresztül a vizet azon a kedd délelőttön, amelyen Bandika és Ervin elhatározták, hogy cselekszenek valami előremutatót. Tehet-e az ember előremutatóbbat egy decemberi délelőttön, mint hogy belemeríti habtestét egy termálvizes medencébe, engedve, hogy atomjaira szedje fizikai és elvi problémáit a forróság? Bandika és Ervin tudták a helyes választ, ezért elhatározták, hogy meglátogatják a Rudas fürdőt. Szívükön viselik ugyanis a Kárpát-medence oszmán örökségét, meg amúgy is fel akarták kicsit frissíteni vérkeringésüket az esti demonstráció előtt. Becsoszogtak hát a Rudas Gyógyfürdő és Uszoda előcsarnokába, és kértek az ablakos nénitől két felnőtt- jegyet. A néni erre hátradőlt a székében, levette a szemüvegét, elkezdte a kasmírkendőjével törölgetni a lencséről a homályt, közben pedig az ablak melletti táblára mutatott, kihangsúlyozván, hogy „kedd vanˮ. A kedd pedig a Rudasban női nap. Vagyis a férfiak aznap máshol fürdőznek, már ha. 

Bandika és Ervin először azt eszelték ki, hogy megpróbálják bebizonyítani a kasszásnak, 

hogy ők valójában nők, csak tavaly karácsonyra épp nemváltási műtétet kaptak ajándékba, melyet nem volt merszük visszautasítani, fő a békesség, így lettek férfiak, de csak külsőre. 
 

Aztán belátták, hogy ha erről lenne is papírjuk, azt most nem hozták magukkal, felhívták tehát az összekötő emberüket, akivel épp itt lett volna találkozójuk, a kupola résein át a termálvízre szabaduló színes sugárnyalábok alatt. Már napokkal ezelőtt megbeszélték vele, hogy elintézi nekik, hogy történjen velük valami felejthetetlen. Ő persze már benn ücsörgött (mert nő volt), és várta, hogy történjen valami. Bandikáék üzenetére is csak egy üzenettel válaszolt: „1083. A többi részét tudod, vagy most a szádba rágjam, hogy Nap utca három, második emelet három?” Bandika és Ervin összenéztek, mint Bud Spencer és Terence Hill, amikor a miami rendőrfőnök azt kérte tőlük, hogy a baklövését, ha lehet, ne említsék meg később a jelentésükben. Aztán fogták magukat, átballagtak a Belvárosba, és benéztek az Ötkertbe, hátha találkoznak Jeremy Ironsszal. 
De nem találkoztak. Onnan átballagtak a Kis Diófa utcai Kisüzembe, hátha így könnyebben lecsapnak rájuk a rendőrök, de hiába várakoztak, ott sem történt semmi. Visszamentek az utcára, célba vették a Lövölde teret, ott mindig hideg van. Aztán átmentek a Nap utca háromba. De ott is csak egy síró, alig ötvenes agglegényt találtak az egyik kirakatban, néhány kiivott kis üveg pálinkával – ő azt siratta, hogy José Mourinhót reggel kirúgta a Manchester United. A portugál sztáredző tehát munkanélküli lett. 

A két jó barát őt is otthagyta, és a Kossuth tér felé vették az irányt, mert régi vágyuk volt, hogy esti fényben, közelről lássák a Parlament hátsó részét. Erről viszont le kellett mondaniuk, ugyanis áthatolhatatlan tömeg vette körül az épületet. Szomorúan és csalódottan utaztak haza másnap. Csak az vigasztalta őket, hogy mindjárt itt a karácsony.