Kérés és szemrehányás van azokban a szépséges fekete szemeiben, a kislány alig lehet 9 éves. Törékeny testén két számmal nagyobb pulóver. „Ildikó néni, néhány üres palack, esetleg egy kis ennivaló, és ha akadna pár centecske is. Fáj a torkom, anyukám nem tud orvosságot venni. A jóisten áldja meg érte magát és a családját!” – hadarja sietve.
Nincs sütnivalójuk?
Majd hozzáteszi, hogy a testvérének kisbabája született, nem tudnak vele beutazni a városba orvoshoz. Ha én tudnám, mennyi minden történik náluk otthon! Hiába mondanám, hogy iskolában van a helye, hogy nem tűnik betegnek. Ha beteg, akkor miért rója hajnaltól az utcákat? Mire ideér hozzánk a szőlőültetvényekkel szomszédos telepről, ahol a kis viskójukban legalább egy tucat családtaggal él, már legyalogolt több mint három, de az is lehet, hogy négy kilométert.
Éjszaka a kislányról álmodom, meg a testvéreiről, egyre többen bújnak elő fázósan a paplan alól, éhesek és enni kérnek. Látom a kis arcokat, rendszeresen jönnek, csengetnek, bekiabálnak az udvarra, de illedelmesek. Választékosan fejezik ki magukat, eszes, értelmes, csodás kölykök. A boltosnők végtelenül türelmesek velük. Miután beváltják az összegyűjtögetett többzsáknyi palackot, a pénzből összeválogatják nekik a szerény elemózsiát, együtt örülnek, ha jut kiflire és még egy kis pástétomra is. Van úgy, hogy a nasit valamelyik helyi lakó dugja a zsebükbe odakint a kerékpártárolónál. Szerényen, de segítjük őket, de nem tudni, mi lesz később, amikor életbe lép a konszolidációs csomag. Következményei ostorként csattannak majd a társadalom peremén élőket segítő szervezeteken, önsegélyező csoportokon is.
A gyártók már most reagálnak ama csomagba foglaltakra, és finoman igazítanak a kínált termékek árán. Először csak néhány centecskét, aztán még valamivel többet, így fizetek a szokásos napi bevásárláskor a kosárba dobált élelmiszerért a korábbi 26-28 euró helyett immár 40-et. A boltosnők nem titkolják: ezekben a napokban is emelkedtek az árak. Az előttem ballagó idős házaspár a pénztárgépnél gyors mozdulattal kirak egy csomag teasüteményt meg a négy pozsonyi kifliből álló, több mint háromeurós csomagocskát és a savanyú cukrot.
A konszolidációs csomagot összeállítók menet közben úgy változtattak, igazítottak eredeti terveiken, hogy közben csitítsák a tiltakozókat. A lisztérzékenyek nem annyira tiltakoztak, termékeik nem tartoznak majd az alapélelmiszerek közé. A terv kidolgozói ritkán sütnek, mert az alapélelmiszerek közül nagyon sok számomra és más háziasszony számára fontos tétel kimaradt. Nincs sütnivalója annak, aki ezt kitalálta, de hamarosan nekünk sem lesz miből sütni. Azzal, hogy egyes alapélelmiszernek tartott termékek ára csökken, még nem lesz olcsóbb a bevásárlásunk, mert más termékek árát megemelik. Megmondják, mit ehetünk? Ránk parancsolnak, hogy a termelőre kimért teher közös hordozójává váljunk?
Az ellenzéki politikusok és választóik számára hatalmas csalódást jelent a kormány kéretlen csomagja. Nem kis meglepetésemre még azok sem titkolják a csalódottságukat, akik korábban magyarként a jelenlegi államfő megválasztására buzdítottak bennünket.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.