Nincs megállás

Az állatállományban bekövetkező veszteséget a költségvetésből lesz kénytelen kompenzálni a szlovák kormány. Az intézkedések professzionalizmusa és hatékonysága percről percre eurócentben mérhető lesz: ha korszerű módon, a hatóságok közti együttműködéssel, az adatok megfelelő áramlása mellett lépnek fel, esély lehet arra, hogy az ország állatállományának egy része megússza a fertőzést.

A másik forgatókönyvet most nem részletezem, de el tudjuk képzelni, hogy politikai kinevezettek, lassú adatáramlás, betöltetlen posztok és egyebek hogyan járulhatnak hozzá az agrárkatasztrófához.

A kormányzásnak – minden hiedelem ellenére és a politika felső rétegeiben folyó valóságshow-val szemben – egy viszonylag unalmas, bürokratikus és kiszámítható folyamatnak kellene lennie. Teljesen perverz igény, hogy a bürokráciát berántsuk a politikai valóságshow percalapú hülyeségeibe. Ennek ára lesz. Ahogy ára van a texasi kanyarójárványban, úgy ára van a szankciók kikényszeríthetetlenségében, de akár egy Volkswagen szintjén is, ahol az innováció helyett a kipufogós mérések trükközésére koncentráltak.

A „bürokrácia” nem szitokszó. Az eurokrata sem kéne, hogy az legyen. Vannak emberek, és bízom benne, hogy ezt az újságot is sokan olvassák közülük, akik a közszolgálatot választották. Nem a céges fizetést, nem a vállalkozói létet, hanem azt, hogy szerényebb jövedelem mellett, egy kiszámíthatóbb életúttal, a közért dolgozzanak. Szebb időkben ezt úgy hívtuk, hogy hivatás. Magyarországon már a „köztisztviselő” is jogilag használatos fogalom lett, a lényeg ugyanaz: miközben biztos, hogy rendszeresen találkozunk azokkal, akik a közigazgatásban segítenek minket – jogosítványcsere, kataszter, társadalombiztosítás –, ne gondoljuk, hogy a többi szakágazati közigazgatásban nem lennének jó emberek.

A kérdés az, hogy a politika hagyja-e, hogy a szakmai elvek és a szakmai vezetés érvényesüljön, vagy a pillanatnyi anyagi érdekek, a pártközeliek kinevezése és a források lenyúlása elviszi magával a lejtőn a teljes szakágazatot. Hát ezt most meglátjuk. A bőrünkre megy a játék: ne tévesszük össze a napi politikai valóságshow-t azzal, ami egyébként a napi életünket meghatározza a közpolitika szintjén.