Nincs Isten

2002-02-18 01:22


De volt - sietnék leszögezni, mielőtt hívő olvasóim elkedvetlenednének - volt, és lesz is, csak épp most, úgymond pillanatnyilag, erre a pár milliárd évre nincs.

Nincs, mert az elméleti és gyakorlati fizikusok által ősrobbanásnak, vagy nyelvterülettől függően Big Boom-nak nevezett jelenségben megsemmisült, pontosabban alkotórészeire szakadt, és eloszlott - az ugyancsak belőle lévő - térben.

Az istenrészecskék azonban, akárcsak a mimetikus terminátor darabkái, nem érzik magukat jól a szétesésben, nincs ínyükre a rendezetlenség, ezért ahelyett, hogy egyenletesen beterítenék a rendelkezésükre álló teret, csomósodni kezdenek.

A folyamat, melyben felhők, ködök, csillagok és bolygói állnak össze látszólag ötletszerűen, nem más, mint a részecskék tudatos törekedése az istenforma újbóli felvételére, azaz a végleges rendezettség elérésére.
A rendeződés második fázisa, a részecskék tudatos formákká rendeződése, amit éppen tapasztalunk.

Hamis és ostoba tehát minden olyan kísérlet, ami ebben a még félkésznek sem nevezhető formációban keresi, sőt megtalálni véli istent, hiszen maga a feltételezés is káromlás, mivel, amíg van olyan rész, amelyik azt állítja, hogy van isten, de nem része annak, tehát rajta kívül áll, addig ezzel az állítja, hogy egy részről van isten, másrészről vagyunk mi, független létezők.

Nem ismeri fel, vagy céljainak megfelelően tudatosan eltagadja, hogy isten létéről csak akkor beszélhetünk, ha a részecskék rendeződése újra eléri a teljes rendezettség állapotát, azaz az anyag teljes tömege - előbb a tudatosság, majd - a teljes rendezettség állapotába kerül.

Ezen körforgás során, amikor istenből anyag, majd az anyagból isten lesz, a rendszerbe információ kerül be, és a rendszerből információ kerül ki. Ezt nevezik a Jó és a Rossz harcának (némiképp helyesen, ha a fogalmakat behelyettesítjük a pozitív és negatív, erkölcsi tartalmat nem hordozó szavakkal), mivel a szingularitásokon keresztül távozó, és beérkező információ (elsősorban anyag) mennyiségétől és minőségétől függően alakul ki, és áll össze a körforgás végén az új isten, aki ugyanaz, mint a régi, de információtartalma módosult, illetve a Másik, a pozitronok istene a túloldalon.

A fentiek fényében logikus, hogy a rendeződés folyamatát lassítani, vagy ne adj’ isten megállítani emberi léptékkel lehetetlen, az egyének, nemzetek, s bolygók szerepe elenyésző a tökéletes rendezettség megteremtésében, hiszen még a kisebb, mintegy lokális történésekre sincs hatással, viszont azt sem állíthatom, hogy az igyekezet felesleges lenne: az elefánt is érdekelt abban, hogy a gyomrában éldegélő egysejtűek emésszenek, de azt túlzás lenne elvárni, hogy mindegyiknek külön hálás legyen.

Esetünkben azonban nincs elefánt, azaz nincs isten, még ha biztosak is lehetünk benne, hogy lesz.
Ezért hazug és kártékony minden vallás, ami ennek az ellenkezőjét állítja.
Az egyetlen helyes kijelentés ezzel kapcsolatban az lehet, hogy volt is isten, lesz is isten, de ezt személyesen nem tapasztalhatjuk meg soha