Nicolas Sarkozy megosztja a baloldalt

Vitatva a „vezetőség módszereit”, Jack Lang maga csapta be az ajtót, s bár a PS tagja maradt, szerdán kilépett a pártvezetésből, majd kollektív lemondást javasolt a többieknek. Francois Hollande pártfőtitkár szerint a volt kulturális, majd később oktatási miniszter ezzel bizonyította, hogy elfogadja Sarkozy ajánlatát, aki az intézményi reformok előkészítésével foglalkozó bizottságba hívta meg a szocialista politikust.

Christophe Barbier, a L’Express című politikai hetilap főszerkesztője szerint a hatvan év feletti szocialista vezetők úgy vélik, hogy ha esetleg 2012-ben a baloldal nyer, a miniszteri posztokat nem a „nagy öregek” kapják, továbbá amennyiben a jobboldal tíz évig marad kormányon, minden esélyük elvész a hatalomba való visszatéréshez. Ezért a baloldal nagy öregjeinek elsősorban személyes okokból itt a jó és utolsó alkalom, hogy elfogadják a köztársasági elnök ajánlatait.

A 32 tagú jobboldali kormányba kinevezett hat szocialista miniszter és államtitkár mellett Sarkozy egyéb bizottsági posztokra és különleges megbízatásokra is a szocialisták meghatározó, sőt történelmi figuráit kéri fel (például Hubert Védrine volt külügyminisztert egy, a globalizációról szóló jelentés megfogalmazására), akik a megbízatás elfogadásával párhuzamosan látványosan eltávolodnak ha nem is baloldali meggyőződésüktől, de a szocialista pártvezetéstől.

A Le Monde című napilap elemzése szerint mostanra világossá vált, hogy a hat hónapos kampányt követően az elnökválasztáson, majd a parlamenti választásokon elszenvedett vereségtől lebénult Szocialista Pártot vette elsősorban kereszttűz alá az államfő. Sarkozy stratégiája következtében a szocialista vezérkar annyira elbizonytalanodott, hogy annak a kockázata is fennáll, hogy a megújuláshoz és az újraalapításhoz szükséges reformok meghirdetése helyett a PS „ostromlott citadellává alakul és bunkerbe vonul”. Azzal ugyanis, hogy a köztársasági elnök Dominique Strauss-Kahnt jelölte a Nemzetközi Valutaalap élére, eltávolította a párttól egyik olyan vezető politikusát, aki szerette volna elindítani és meghatározni a pártreformot. Az ellentét pedig jelenleg olyan éles a pártvezetők között, hogy egyelőre elképzelhetetlennek látszik, hogy bármelyikük is le tudná vezényelni a párt átalakulását.

Az elnökválasztás baloldali jelöltje, Ségolene Royal annak ellenére, hogy sértve érzi magát a pártvezetés által vele szemben megfogalmazott kritikák miatt, bejelentette: jelöltetni kívánja magát a főtitkári posztra. A választási vereséget követően azonban a népszerűségi listákon hátracsúszott, és szinte teljesen eltűnt a közéletből. Vidékre vonult vissza, ahol ősszel megjelenő önkritikai kötetét írja, valamint „megreformálja csapatát, hogy előkészítse az offenzívát”. Laurent Fabius volt kormányfő, a szocialisták balszárnyának irányítója a párt „aktív bölcsének” nevezi magát, és kivárásra játszik. Bertrand Delanoe párizsi főpolgármester jól tudja, hogy esetleges pártvezetői szerepe a 2008-as önkormányzati választások eredményén múlhat, így jelenleg elsősorban a főváros ügyeire koncentrál. Jean-Marc Ayrault szocialista frakcióvezető árnyékkormány felállításán gondolkodik, és elsősorban Jack Lang ellen vív napok óta háborút.

A Le Monde szerint a Sarkozy-féle taktika jelenleg azért működik hatékonyan, mert a PS önmagában is megosztott és nem döntötte el, hogy milyen irányt vegyen. Először is azt kellene elhatároznia, hogy együtt akar-e működni a centrummal, vagy nem. Az államfő egyszerre keres konszenzust és biztosítja a kormányba belépett baloldaliakat arról, hogy megtarthatják meggyőződésüket. Elemzők szerint viszont ez a stratégia hosszú távon nehezen fog működni.

Christophe Barbier szerint a PS vezetőségének szétrobbantásával Sarkozy valójában felgyorsította az utat a baloldal átalakulásához és mindenekelőtt a nemzedékváltáshoz. A politikai nyitás eredményeként a jobboldal után jelenleg a baloldalon is egy teljes generáció köszön le. A szocialisták a 2008 márciusi önkormányzati választások utánra tervezték tisztújító pártkongresszusukat. Addig Francois Hollande a pártfőtitkár, aki korábban jelezte, hogy nem jelölteti újra magát. Személyét azonban a harmincas generáció (Laurent Baumel, Guillaume Bachelay, Sandrine Mazetier, Benoit Hamon, Razzye Hammadi, Delphine Batho, Aurélie Filippetti) a magukat „fiatal oroszlánoknak” nevező Manuel Valls, Arnaud Montebourg és Gaetan Gorce irányításával már most vitatja. Az országos tanácsban egyhangúlag megszavazott megújulás stratégiája helyett az új generáció sokkal mélyebb és sokkal radikálisabb változást szeretne, s sokkal gyorsabban. Elemzők szerint ezért egyáltalán nem biztos, hogy nem kerül sor vezetőváltásra 2008 tavasza előtt a szocialistáknál. Mostantól fogva az a kérdés, hogy az új generációnak sikerül-e gyorsan kihasználnia a lehetőséget, átvennie az irányítást és a baloldali megfigyelők szerint is hibátlanul kormányzó jobboldal ellen támadást indítania. (m)