A vasárnap megrendezett 90. Oscar-gála nem váltott ki nagy visszhangot, mondhatnánk, érdektelenségbe fulladt, ami meglátszott a nézettségén is. A tavalyi gálát 32,9 millióan látták, az ideit 26,5 millióan.
Nevess és nevettess
Az egyik kollégával arról tanakodtunk, mi lehet ennek az oka, és arra jutottunk – amire lehetséges, hogy morcos reakciókat kapunk –, hogy a túlzásba vitt politikai korrektség. Az elmúlt egy évben egy csomó olyan esemény történt Hollywoodban, ami miatt érdekes lehetett volna az idei gála, pl.: a tavalyi borítékos baki, a zaklatási botrányok, a #metoo mozgalom, a női egyenjogúság, tavalyelőttről még mindig itt kavargott, hogy nem elég „színes” az Oscar-nyertesek névsora, és nem utolsósorban a jelölt filmek is egész jók voltak. Épp ezért megdöbbentő, hogy ennyire sótlan gálát hoztak össze a szervezők.
A 90. gálán 34 díjátadó összesen 23 díjat adott át. A 34 díjátadóból három volt középkorú, heteroszexuális fehér férfi (Armie Hammer, Ansel Elgort és Tom Holland). Amiből azonnal szembeötlik, a szervezők mennyire vigyáztak arra, hogy még véletlenül se süthessék rájuk, hogy rasszisták, vagy hátrányosan megkülönböztetik a homoszexuálisokat, esetleg nem értenek egyet a nők egyenjogúságával.
Félreértés ne essék, kell a politikai korrektség, kell, hogy beszéljünk a hátrányos megkülönbözetésről, és igen, ott a helye az ilyen nagyszabású eseményeken is, mint az Oscar-gála. Azonban arra is vigyázni kellene, hogy ezt ne vigyük túlzásba, mert az igyekezetünk végül érdektelenségbe fullad, mint ahogy a gála is. Mindennek van határa, az ilyen komoly problémáknál is. Egy idő után tele lesz az ember hócipője, tartja egy másik mondás, és az emberek pont ezért elfordulhatnak a nemes ügytől is.
Jimmy Kimmelnek, az est házigazdájának a nyitóbeszéde is jóval gyengébbre sikeredetett az elmúlt években megszokottaknál. Ez volt a polkorrektség zászlóshajója, amivel az elmúlt év botrányai között próbált lavírozni, kisebb-nagyobb sikerrel. Ugyan megeresztett egy-egy poént a Weinstein-ügyről és a női egyenjogúságról, de egyedül a Trumpba beleálló poénja volt igazán vicces. Pedig Dr. House óta tudjuk, hogy „nincs jobb orvosság a boldogságnál. Maximum a nevetés.”
Kimmel nem mert komolyabban viccelni az elmúlt év botrányaival, pedig egy szellemes, okos vicc, amelyen a szenvedő fél is tud nevetni, még közelebb hozhatja az embereket az olyan nemes ügyekhez, mint a #metoo mozgalom, a nemi vagy faji megkülönböztetés eltörlése. Fontos, hogy ne kinevessünk másokat, hanem együtt nevessünk velük, legyen szó akár az Oscar-gáláról, akár a mindennapokról.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.