Nem tisztelt Ház

Eddig is többször durva sértegetésektől és egyéb primitív megnyilvánulásoktól volt hangos a pozsonyi képviselőház. Például tíz éve, még ellenzékiként, Igor Matovič egyszer használatos injekciós fecskendőket szórt Martin Poliačik liberális képviselő fejére, aki korábban elismerte, hogy nem is olyan régen kemény kábítószert is kóstolgatott. Többen úgy vélhetik, hogy botrányok máshol, még a lordok házában is akadnak. Kijevben meg évekkel ezelőtt összeverekedtek a képviselők.

Mindez azonban nem lehet mentség a Pozsonyban történtekre. Még az év elején Marian Kotleba harsány sípolással és zajos szerkentyűvel zavarta a védelmi minisztert, aki a szlovák–amerikai katonai szerződéstervezet elfogadásának fontosságát igyekezett megmagyarázni. Nem sokkal később az újnáci vezér egyik embere vízzel öntötte le az ukrán zászlót és azt is, aki a szónoki emelvény előtt lobogtatta. Nem sok hiányzott a tettlegességhez. Ha valaki úgy véli, hogy ez már a mélypont, az téved. Elég csak az interneten belehallgatni a vitákba, amelyek során olyan sértegető szitokszavak is elhangoznak, amelyek hallatán a negyedosztályú kocsma tulajdonosa is elszégyellné magát.

Az sem semmi, aminek az elmúlt hetekben tanúi lehettünk. A zavaros történet még a múlt hónap vége felé kezdődött, amikor váratlanul összeomlott a parlament digitális rendszere. Kisvártatva Boris Kollár bejelentette, hogy valószínűleg hackertámadás történt. Aztán a házbizottság beleegyezése nélkül két hétre felfüggesztette az üléseket, majd pedig valamelyik élettársával, netán újabb partnerével, elhúzott Dubajba. Egyik szlovák kollégám megállapítása szerint, ha Richard Sulík cselekedett volna ugyanígy, akkor Matovič naponta több sajtótájékoztatón dühödten ostorozta volna őt. Most viszont hallgatott, mert a szárnyaszegett kormánykoalíció legalább nyögvenyelős működése érdekében égető szüksége van Kollár támogatására. Mindeközben kiderült, hogy a parlamenti rövidzárlatot Robert Halák, a létszámában legerősebb kormánypárti frakció tagja okozta, amikor a kulturális bizottság ülésén unalmában a szabadon heverő kábelt babrálta, majd rossz helyre dugta be. Kollégái fatális véletlent emlegettek, Robert Fico viszont azt állította, hogy a szavazások előtt a kormánykoalíció nem tudott minimális többséget sem összeverbuválni, ezért eszelték ki ezt a felháborító megoldást. Lehet találgatni, mi az igazság.

Az viszont tény, hogy a képviselők nagy többsége két hétig a kiemelt járandóságáért nem dolgozott, holott a hibát egy órán belül elhárították. Akik meg indultak a helyhatósági vagy a megyei választáson, többnyire leszerepeltek.

E héten semmit sem változtak a parlamenti állapotok. Nem szűntek meg a személyeskedő mélyütések. Hamarosan ebben a feszült légkörben kerül napirendre a jövő évi büdzsé tervezete, amelyről Boris Kollár idáig azt hangoztatta: ha nem fogadják el, akkor nincs más kiút, mint az előrehozott választás. Újabban viszont politikai szélkakasként, nyilván a pénzügyminiszterrel kötött cinkos alku alapján már beérné a költségvetési provizóriummal is, amivel a szinte mindenre képes úgynevezett függetlenek segítségével meghosszabbíthatnák a kormánykoalíció haláltusáját. Ráadásul a pénzügyi tárca vezetőjének meg a házelnöknek a basáskodását erősíthetné.

Nem túlzás azt állítani, hogy sorsdöntő hetek következnek, amikor eldől, vajon a képviselők többsége leragad-e az önző gyűlölködés mocsarában, vagy mégis akadnak tisztességesek, nem is kevesen, akik értelmes döntéseikkel képesek lesznek a közelgő új esztendőben ránk zúduló megpróbáltatásainkon legalább részben enyhíteni.