Nem mind arany

Elmondták, hány ember menne el választani és hányan szavaznának az egyes pártokra (két hónap múlva egészen más nyert). Majd egy ábrán bemutatták, hogy a pártnak, amelynek épp akkor tartották a prezentációt – merthogy félóránként különböző pártnak tartották –, milyen a szavazótábora. Mi ebben az új? Hacsak az nem, hogy az ábra egy része be volt sötétítve. Meg akartam kérdezni, hogy miért, de mit nyüzsögjek. Csalódott voltam, hisz ezekkel a témákkal a választások előtt minden hazai közvélemény-kutató foglalkozott. De azért megnéztem a többi prezentációt is. A bombasztikus és magabiztos cég az „előadás” első részében mindenkinek szó szerint ugyanazt mondta, aztán pedig mindig ugyanazt az ábrát használta, mindig a soron levő párt adataival, a többi párté meg le volt takarva. Vagyis semmi újat nem kutattak, s még azt a munkát is megspórolták, hogy az egyes pártoknak külön ábrákat készítsenek. Viszont voltak csinos hoszteszek! Hát ez jó, fogj egy darab kakit és szépen csomagold be, fakadt ki akkor egy szlovák közvélemény-kutató, rámutatva, hogy ez az, amit mi még nem tudunk, meg hogy mellesleg a prezentált eredmények sem „ülnek”.

De ma már idehaza is sokan tudják ezt. A múlt héten bekerültem egy magát jól futtató hazai cég telefonos lekérdezésébe. A nő a vonal túlsó végén feltett egy csomó kérdést. Többségükre nem tudtam válaszolni, mert kevés volt a válaszlehetőség. Mintha megkérdeznék valakitől, hogy mi a kedvenc színe, de olyan válasz, hogy „piros”, vagy legalább „egyéb szín”, nem létezne. Akkor beírom, hogy nem tudja, mondta a nő. De ez nem igaz, én tudom! De nincs ilyen válasz, felelte. Na jó.

Aztán olyan kérdések jöttek, amelyekre csak azt lehetett válaszolni, hogy egyetértek vagy nem értek egyet. Lévén szó érzékeny politikai jelenségekről, árnyaltabb választ adtam volna. Olyan nincs, mondta. Maradt a „nem tudom”, ami nem igaz. A végén megkérdezte, beírhat-e engem szlováknak, mert már egy magyart lekérdezett, több meg nem kell neki.

Gondoljanak bele, milyen torz kép születik majd ebből a felmérésből. Milyen manipuláció. Mert biztosan nem én voltam az egyetlen, akit bele kellett passzírozni a szűkös, átgondolatlan válaszkeretbe.

Igen. A felmérésekkel is ugyanaz a helyzet, mint oly sok mással: nem mindig számít a hozzáértés és a tisztesség, manapság az aranypapírba csomagolt kakit sokszor sokkal jobban el lehet adni. Már hosztesz sem kell hozzá. Fő, hogy fénylik.