Nem igaz semmi

Végül csak egy helyet tévedtünk, mert a legeslegrosszabb eset (a DAC egyetlen meccset sem nyer) mégsem következett be: a dunaszerdahelyiek kilencedikek lettek a táblázaton.

Mármint a teljes szezont tekintve, mert a tavaszi tabellán tökutolsók.

A klubvezetés most azt mondja, nem akarnak már a tavaszi idénnyel foglalkozni, öt hét múlva indul a bajnokság, inkább építik az új csapatot.

Csapatépítésről volt szó a téli szünetben is, aztán csapatrombolás lett belőle. Az ember meg csak kapkodta a fejét, van-e még valami ebben a klubban, amiből nem árad a hamisság, van-e legalább egy eset, amelyben megegyezik a klubvezetés és az éppen vele szemben álló (játékos/edző/szurkoló) verziója?

A fantasztikus Trnava-verés, a Ružomberok elleni katartikus győzelem, a „micsoda álom, micsoda mámor” lassan háttérbe szorult – háttérbe szorította a döbbenet.

Mert sosem láttunk még olyat, hogy egy klub a saját embereit járatja le, a saját szurkolóitól szedi el a transzparenseket, a saját (korábban magasztalt) játékosait nevezi hazugnak meg szimulánsnak, a saját (korábban magasztalt) ex-edzőjét részegesnek, sőt, olyat se sűrűn tapasztaltunk, hogy egy, a klubban semmilyen funkciót be nem töltő személy telefonálgasson a sajtónak, szerinte hogyan is kellene cikket írni.

„Nem igaz semmi, de mégis szép az, ami egyszer megtörtént” – énekli a Republic. Szép pillanatai a DAC-nak is voltak, de hosszú távon egy élvonalbeli futballklub így nem működhet.