Négy év középszer

Fontos reformok maradtak el ismét, és a kormányzati ciklus utolsó hónapjai koncepció nélküli szociális osztogatásba fulladtak. 

Robert Fico és Peter Pellegrini újra és újra elismétli, hogy Szlovákia közép-európai sikertörténet. A gazdasági mutatókat nézve azt lehet mondani, hogy ez bizonyos szinten igaz is. A gazdaság növekedése az elmúlt négy évben is folytatódott és ennek eredménye a jelenlegi rekordszintű alacsony munkanélküliség. Az ország egyes régióiban a munkanélküliség szinte ismeretlen fogalom, és a hiányzó munkaerőt külföldön kell keresni. Az elmúlt négy évben a reálbérek is dinamikusan növekedtek és a minimálbér is jelentősen emelkedett. Az ország államadóssága uniós szinten alacsonynak mondható, és a kormányzati ciklus első felében a költségvetési hiány is csökkent – a távolban még a kiegyensúlyozott költségvetés esélye is felsejlett. Ez a cél azonban gyorsan szertefoszlott, és a négyéves kormányzati ciklus végén így éppen az állami költségvetést lehet az egyik legnagyobb kihagyott ziccernek tekinteni.

A józan gazdaságpolitika egyik alapelve, hogy a jó években nem kellene költségvetési hiánnyal gazdálkodni. Épp ellenkezőleg, a jó években a rosszabb időkre kellene készülni, melyek előbb vagy utóbb utolérnek minket. A kormánykoalíció feláldozta a kiegyensúlyozott költségvetést az osztogatás oltárán és a kormányzati ciklus utolsó évében már a költségvetési hiány növekedését láttuk. Ez a folyamat az elmúlt napokban érte el tetőpontját, amikor a Smer már gátlások nélkül szeretett volna 800 millió eurót elkölteni olyan szociális kiadásokra, melyek egyetlen célja a szavazópolgárok megvásárlása. 

Ennél sokkal komolyabb gond azonban az, hogy az olyan kulcsfontosságú területeken, mint a vállalkozói környezet, az oktatás vagy az egészségügy, semmilyen előrelépés nem történt az előző négy évben. 

A kormányzati célok szerint Szlovákiának 2020-ban már a világ húsz legjobb országa közé kellett volna tartoznia a vállalkozói környezet értékelésében. 

A valóságban azonban az ország egyre mélyebbre süllyedt a nemzetközi Doing Business rangsorban, és a vállalkozók érdekképviseleti szervezetei egyre hangosabban kongatják a vészharangot az ország versenyképességét illetően. 

A legutóbbi figyelmeztetés az autógyártók szövetségétől érkezett, mely szerint az autóipar ma a visegrádi régióban éppen Szlovákiában a legkevésbé versenyképes. 

Az oktatás terén sem sikerült érdemi reformokat elindítani. A 2017-ben bemutatott reformdokumentum eltűnt a süllyesztőben, és a legtehetségesebb diákok exodusát sem sikerült megállítani. Az egészségügy reformja ugyan legalább a kormányülésig eljutott, de a süllyesztőt szintén nem kerülte el. 

Az elmúlt négy évet leginkább a középszer jellemezte. A kormánykoalíció vezetőiből hiányzott az ambíció, nem akadt senki, aki mert volna nagyot álmodni. Középszerrel pedig sajnos nem jutunk előre. 

Az olyan sikeres országokat, mint Finnország vagy Észtország, éppen az jellemzi, hogy egy pillanatban valaki mert nagyot álmodni. 

Szlovákiának sürgősen arra van szüksége, hogy valaki végre letegyen az asztalra egy olyan jövőbe mutató stratégiát, melyet követve kitörhetünk a középszerből.

Bízzunk abban, hogy az elkövetkező kormányciklusban e téren több sikerünk lesz, mint az elmúlt négy évben.