Nedzsefi csapda

Jelképes az amerikai haderő kínos helyzete Nedzsefben: leképezi azt a szituációt, amelybe az USA Irakban belesodorta magát. A nedzsefi szentélyt a Mahdi Hadseregének nevezett csoport pár száz fegyverese tartja megszállva, s onnan froclizzák az amerikai hadvezetést. Tehetik, mert az USA csapdában van. Percek alatt kifüstölhetnék őket onnan, úgy, hogy kő kövön nem marad, de mivel a síiták egyik legszentebb helyéről van szó, ez az USA iraki céljai szempontjából politikai öngyilkosság lenne. Marad hát a macska-egér játék, amelyben az amerikai hadsereg óhatatlanul lejáratja magát. Nedzsefben az amerikaiak nem győzhetnek, ezt csak maga az iraki ideiglenes kormány. Az újságolvasó a retorika változását érzékelheti . A felkelők vezérét, az ifjú Muktada asz-Szadrt kezdetben gyilkosságban való részvétel gyanúja miatt körözték. Most már tárgyal(na) vele az átmeneti kormány, felajánlotta neki, hogy a Mahdi Hadseregét alakítsa politikai párttá. Szadr álszent módon azt mondja, nem teheti, ez nem az ő hadserege, hanem Mahdié. Mahdi (a síiták nyomtalanul eltűnt utolsó imámja) lényegében a síiták messiása, akinek visszatértét várják. Szadr azzal butítja a tömegeket, hogy éppen hozzájuk, Irakba fog visszatérni, s az amerikaiak meg akarják ölni. Emögött vallási-politikai célok húzódnak meg. A legtekintélyesebb iraki síita vallási vezető, Szisztáni nagyajatollah Londonban van, ahol megműtötték. Az iraki nagyajatollahok általában mérsékeltebbek. A legradikálisabb iraki síita nagyajatollah, Kazem al-Haeri Iránban él, ő a legfőbb támogatója az eddig jelentéktelen Szadrnak. Ha Szisztánival valami történne, al-Haeri valószínűleg hazatérne, hogy átvegye a hatalmat. Ebbe az amerikaiak nem árthatják bele magukat, annyit tehetnek, hogy igyekeznek biztosítani a mérsékelt vallási vezetők és az iraki kormány erőfeszítéseit. A feladat nyilvánvalóan meghaladja Amerika erejét, és itt jön a képbe Európa felelőssége. Európának nem érdeke, hogy az USA Irakban kudarcot valljon, mielőbb Amerika – Bush vagy Kerry – segítségére kell sietnie. Európa Amerika nélkül gyenge, a nemzetközi terrorizmus ellen sem tud harcolni. Ezt az is érzékelteti, ahogy az öreg kontinens Washington haderő-átcsoportosítási szándékára reagált. Ennyivel Európa tartozik is az USA-nak, amely a háború utáni évtizedekben biztosította Nyugat-Európa számára a stabilitást. Amerikai stratégák joggal ironizálnak azon, hogy könnyű volt itt, az amerikai védernyő alatt minimumra faragni a védelmi kiadásokat és közben szépen hangzó pacifista értékek mentén politizálgatni – akár Amerika ellenében is.