Nápoliadó

Ezt kérdezte Bandika Ervintől a kocsmai Péter kályha mellett egy reménytelenül jeges januári napon, délelőtt fél tíz után négy perccel. A cigiszagú Horalky! – válaszolta Ervin, majd barátja értetlenkedő tekintetére kifejtette, hogy gyerekkorában a nagypapája gyakran hozott neki Horalkyt, vagy más, Csehszlovákiában őshonos kekszet. Hoztam neked „nápolit? – mondta az átadás közben. De mivel nagypapája nemigen járt máshova, csak kocsmába, a nápolin általában erősen érezni lehetett a cigarettafüst illatát, mely a pult mögötti polcon való kitartó várakozás folytán beleszívta magát a nápoli csomagolásába, de néha magába a nápoliba is. Ervin ezt értette füstölt Horalky alatt, amely szerinte nemcsak azért egészségtelen, amiért a cukortartalmú nyalánkságok úgy általában, hanem mert fogyasztása mellesleg egyenlő a passzív dohányzással. Bandika nem tudta megcáfolni Ervin állítását, de nem is akarta. Csupán arról jutott eszébe a téma, mert a Péter kályha melletti régi fonott kosárban talált egy megsárgult Új Szót, amelyben azt olvasta, hogy a szlovák pénzügyminisztérium mellett működő Pénzpolitikai Intézet (IFP), amelyet egyesek csak a pénzügyminisztérium agyának neveznek, azt javasolta, hogy Szlovákia vessen ki különadót a cukrozott élelmiszerekre.

Az intézet igazgatója elmondta, egy felnőtt évente közel 50 kiló cukrot fogyaszt el, javarészt cukros üdítők formájában. Ezért egyre gyakoribb az elhízás, ami több mint 200 betegség kiváltó oka lehet. A túlzott cukorfogyasztás végső soron jelentős kiadásokat okoz az egészségügyi rendszernek, a források 2–7%-át költik az elhízás okozta betegségek kezelésére.

Ez 90–245 millió euró közötti összeg évente. Ha ehhez hozzászámoljuk a szövődményként kialakuló betegségeket, akár évi 700 millió euróról beszélhetünk, magyarázta. Magyarországon ezt csipszadónak hívják, de például már Dániában is bevezették, ott máshogy hívják, találtak rá valami dán szót. Mi most nevezzük el nápoliadónak egy rövid időre.

Bandika szerint azonban egyáltalán nem biztos, hogy egy ilyen különadó képes leszoktatni az embereket az egészségtelen, cukortartalmú termékekről.

Hiszen a cukor egy legális drog, sokan kimondottan azért esznek csokit, isznak kólát, hogy vércukorszintjüket megemeljék, és ebből kifolyólag jobb kedvük legyen, vagy nagyobb munkabírásuk. Vagy ha tényleg el akarjuk venni az emberektől a cukrot ilyen formában, adni kell helyette valami mást, véli Bandika. De mi lehetne az a más? Ervin szerint államilag dotálni kellene a magnéziumtabletták árusítását, hiszen a magnézium szintén növeli a munkabírást, és úgy általában elviselhetőbbé teszi a létezést. De Ervin szerint az is érdekes kérdés, hogy ha sikerülne a Pénzpolitikai Intézet által említett manőver, és az állam megspórolna 700 millió eurót, akkor azt mire költenék. Bandika szerint ez igazából mindegy is.