Nagyhalak

A Matovič-kormány regnálása nem mentes a zökkenőktől (és akkor nagyon eufemisztikusan fogalmaztunk), de azt is le kell szögezni, egy bizonyos téren látványos eredményeknek vagyunk tanúi: a rendőrség egyre-másra csap le korábban érinthetetlennek tartott személyekre, és olyan emberek kerülnek rács mögé, akiknek a nevét pár hónapja még csak suttogva merték kimondani az egyszerű halandók. Már az elején, Kajetán Kičura kirúgásával jól indult a dolog, az elmúlt hetek pedig a „Marhapásztor” akció jegyében teltek, melyben az agrártámogatások körüli korrupciós ügyeket vizsgálják. Itt egy igen komoly zsákmány, mondhatni „cápa” akadt horogra, Norbert Bödör. Hogy a látványos eredmények Roman Mikulec belügyminiszternek köszönhetők-e, vagy egyszerűen így működik a rendőrség, ha felülről senki nem akadályozza a munkáját, azt idővel meglátjuk. Bödör rács mögé kerülése azért is nagy dolog, mert egy ideje már kerülgetik a nyomozók és ha sikerül rajta fogást találni, érdekes dolgokat mesélhet. Persze amíg nem ítélik el, addig őt is megilleti az ártatlanság vélelme, de azt is mondjuk ki: nem fest túl jól a dolog. Neve már a Kuciak-gyilkosság során felbukkant, állítólag ő pénzelte az újságírók megfigyelését végző csoportot és ő lehetett a kapcsolat Kočner és Dušan Kováčik speciális ügyész között. Ezekért az ügyekért nem sikerült őt vizsgálati fogságba tenni, de a nagyüzemi pénzmosás több használható nyomot hagyott maga után. Valószínűleg az is segített, hogy Tibor Gašpar korábbi rendőrfőkapitány (akihez rokoni szálak fűzik) befolyása igencsak megcsappant a kormányváltás után.

Örömtüzeket azonban még ne gyújtsunk, mert már Bödör letartóztatása közben is kiderült, hogy a rendszer még mindig tele van aknákkal, és régi káderekkel. Michal Truban, a Speciális Büntetőbíróság bírája ugyanis gond nélkül szabadon engedte volna a nyitrai vállalkozót, mondván, nincs itt semmi látnivaló. Ha nincs a Legfelsőbb Bíróság, akkor Bödör nyugodtan mehetett volna vissza Dubajba. Szerencsére az ügyész fellebbezett, és amikor Martin Bargel, a Legfelsőbb Bíróság szenátusának elnöke meglátta a bizonyítékokat, azonnal lecsukatta Bödört, majd egy olyan korrupciós gépezetről kezdett beszélni, amilyet még nem látott az ország. Pedig ugyanazokat a bizonyítékokat látta, mint Michal Truban, aki már Kočner kapcsán is meglepő engedékenységről tett tanúbizonyságot.
Két dolgot kell még leszögeznünk. Az első az, hogy ezek a Bödör- és Kičura-félék még mindig csak a „végrehajtók”. Nagyhalak, az tény, de csak kihasználták a korrupt rendszert, nem pedig működtették azt. Az igazi cél az, hogy rács mögé kerüljenek a rendszer kiötlői és fenntartói, akik a háttérből mozgatják a szálakat. Ez nem lesz egyszerű munka, mert a polipnak sok csápja van. De hogy a rendőrök jó úton járnak, azt jelzik Robert Fico egyre gyakoribb sajtótájékoztatói és az egyre nagyobb táskák a szeme alatt. A második dolog az elsőből következik: a polip csápja messzire elér, de a korrupcióhoz mindig két ember kell. Bármilyen mestertervet talál ki a „főnök”, ha nincs aki végrehajtsa, akkor lőttek az egésznek. Úgyhogy mikor az országot behálózó maffiáról olvasunk, kicsit a társadalmunk tükörképével is szembesülünk. Ez nem túl szép kép, de a gyógyulás első lépése a felismerés és az elfogadás. Halászni csak ezután lehet.