Most már bye-bye

A tapasztalatok azt mutatják, hogy (politikai értelemben) nem épp hosszú életű az a párt és vezetője, amely/aki lepaktál Ficóékkal. Ha azonos választói közegben próbálnak szavazatokat szerezni, akkor fennáll a veszély, hogy a Smer kannibalizálja őket, elszívja választóikat. Erről Mečiar és Slota mesélhetne. Meg arról is, hogy hogyan lesznek ők a mértéktelen lopás szimbólumai, akiket az a Fico büntet és oktat ki, aki minden idők legszofisztikáltabb és legátfogóbb korrupciós gépezetét építette ki Szlovákiában. Nem kizárt, hogy egy idő után Danko is csatlakozik majd hozzájuk, miután párszor feltörölték vele a padlót.

A másik csoportba a jobbközépről érkezők tartoznak, akik abba buknak bele, hogy választóik számára elfogadhatatlan a Ficoékkal való együttműködés. Egykoron Procházka jogosan gondolhatta magát a jobboldal vezetőjének, de pártja támogatottságának nagy része már a 2016-os választások előtt elpárolgott, mert képtelen volt határozottan nemet mondani Ficónak. Mikor a választások után határozottan igent mondott, a Sieť villámgyorsan darabokra hullott, Procházka meg ment a süllyesztőbe. Na, ettől a forgatókönyvtől meg a Híd retteghet, főleg szlovák választóival kapcsolatban (akik viszont támogatóinak legalább harmadát alkothatták). Hogy ez mennyire valós veszély, akkor fog kiderülni, ha a csigalassúsággal építkező új ellenzéki erők (Progresszív Szlovákia, Beblavý és Mihál köre) végre komolyan vehető pártot alapítanak. Mindenesetre a harmadik Fico-kormány működése futószalagon szállítja az érveket az ingadozó Híd-támogatóknak, hogy ideje lelépni.

Itt volt az esély az MKP-nak, hogy amennyiben továbbra sem akar a Híddal együttműködni, akkor vele szemben pozicionálja magát. Például úgy, hogy letekeri az árulózást, és inkább jó példával jár elöl, értsd a Híddal szemben nem működik együtt a Smerrel. Annak szellemében, ahogy Menyhárt József, az MKP elnöke a Szent István-napi ünnepségen államalapító királyunk intelmeiből idézett a kormányzó és törvényhozó hatalomról: „mit sem ér, ha ostoba, pöffeszkedő és középszerű emberekből állítják össze”. (Mintha a Smer profiljáról olvasnánk.) Szép, szép az idézet, csak pár nappal korábban az MKP beállt a smeres Richard Raši támogatói közé, aki Kassán indul a megyefőnöki posztért a novemberi választásokon. Ezek után nehéz a Hidat bírálni a Smerrel való együttműködésért. Az MKP ezzel újra csak azt üzeni: mi is ugyanazt csinálnánk, mint a Híd, ha bejutottunk volna a parlamentbe. Újabb érvet adnak a megbízhatatlanságukról a jobboldali szlovák ellenzék kezébe, amely épp megyei koalíciók meg közös jelöltek állításán dolgozik a Smer ellenében.

Szóval a Híddal aligha lesz együttműködés, a szlovák jobboldallal se nagyon, de akkor hogyan akarnak bejutni a parlamentbe? Alighanem egyedül, de ez idáig csak a magyar állami tévében működött, a szlovákiai valóságban nem igazán. Hovatovább az lesz a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy a parlamentbe sem a Híd, sem az MKP nem fog bejutni, mindketten (együtt vagy külön-külön) búcsút inthetnek a pozsonyi törvényhozásnak. Arról, hogy mekkora az apátia a két párt támogatói, meg úgy általában a szlovákiai magyarság körében, a megyei választásokon kaphatunk majd jelzést, de ez korántsem kell, hogy meghatározó legyen az országos politikára nézve. Elvileg így késő őszig ráérünk a további alternatívákon (újabb magyar párt?) is tűnődni.

Hacsak Danko teljesen irracionálisan nem fog neki orosz rulettet játszani egy hatlövetűvel, amelyben legalább öt golyó van, mert akkor ezek a kérdések villámgyorsan nagyon aktuálissá válnak.