Mondd a rendőr úrnak, hogy Sir!

„Legyetek nagyon illedelmesek, szólítsátok uramnak a rendőrt. Ha kocsit vezettek, a kezeteket tartsátok láthatóan a kormányon. Ne tegyetek semmilyen hirtelen mozdulatot, amit félreérthet.”

Engem erre soha senki nem figyelmeztetett az Egyesült Államokban.

Miért is tartana engem veszélyesnek egy rendőr?

Később egyre több fehér és fekete barátomtól hallottam erről a kamaszkori felvilágosításról, útravalóról, és a YouTube-on is vannak kisfilmek arról, hogyan okosítják ki a fekete szülők a gyerekeiket a rendőrrel való találkozásról.

Az Egyesült Államokban már több mint egy hónapja zajlanak a Számítanak a Fekete Életek tüntetések, a hazai és a magyarországi média ezzel kapcsolatban főleg a szobordöntésekről és zavargásokról számol be. A mélyebb okokról alig. Honnan a tiltakozók makacs kitartása, elszántsága? Mi az oka annak, hogy már több mint egy hónapja tömegek tüntetnek a Black Lives Matter szlogennel a rendőri erőszak ellen?

A New York Times szerint már ez az ország történelmének legkiterjedtebb mozgalma a május 26-a óta tartó tüntetések résztvevőinek száma alapján.

Ha megnézzük a videót George Floyd haláláról, teljesen egyértelmű, hogy nem kellett volna meghalnia. A már megbilincselt férfit a rendőrautó hátsó üléséről rángatja ki Derek Chauvin, majd a nyakán térdel majdnem kilenc percen át. Nem hagyja abba akkor sem, amikor mentőt hívnak, akkor sem, amikor Floyd többször mondja, hogy nem kap levegőt, és akkor sem, amikor a körülötte álló, mobiltelefonnal videózó emberek figyelmeztetik, hogy Floyd már alig mozog, meg fogja ölni. Chauvin három kollégája közül egyik sem lépett közbe.

Amerikában számos történet kering a rendőri bánásmódról, afroamerikai sztárok is meséltek arról, hogy indokolatlanul állítják meg, igazoltatják őket, számtalan filmben és tévésorozatban is láthattunk ilyesmit.
A „walking while Black” azt jelenti, ahhoz, hogy egy fekete ember gyanússá váljon, elég csak egy sétát tennie. Ez a mindennapos diszkrimináció és lealacsonyítás adja a hátterét annak a dühnek és fájdalomnak, ami miatt George Floyd meggyilkolásának hírére tüntetések robbantak ki.

Igen, szörnyű tragédia. De mit érnek el erőszakos tüntetésekkel? – tehetjük fel a kérdést.

Egyrészt a tüntetések nagy része békés volt, és erőszak főleg az elején történt, így robbant ki az emberekből a düh és az indulat. Érdemes megjegyezni itt, hogy olyan hétköznapinak nevezhető dolgok, mint egy focicsapat vagy hokicsapat veresége is nemegyszer vezetett zavargásokhoz, Észak-Amerikában például 2011-ben Vancouverben vagy 1993-ban Montrealban.

Másrészt az is érdekes, hogy mi éri el a média és a társadalom ingerküszöbét. Egy ismerősöm Salt Lake Cityben volt tüntetni, a háromórás békés tüntetésen nem volt ott semmilyen média, csak akkor jelentek meg a stábok, amikor valaki felgyújtott egy rendőrautót.

Mint 1968-ban, Martin Luther King tiszteletes és polgárjogi harcos meggyilkolása után. Az amerikai polgárjogi törvényt ugyanis már 1964-ben megszavazták, és tiltotta a származáson alapuló, faji, vallási vagy nemek közti diszkriminációt, de nem volt semmilyen módja az érvényesítésének, semmilyen szankciót nem tartalmazott. Ezt csak azután szavazták meg, hogy 1968-ban lelőtték Martin Luther Kinget, és ez országszerte zavargásokat okozott, hat napig égtek a városok.

Az újabb törvénymódosítás szüntette meg a letelepedési diszkriminációt is, addig ugyanis a feketék nem vehettek házat a kertvárosokban, hiába volt rá pénzük, mint például a veterán katonáknak. Viszont a fekete apáknak máig el kell magyarázniuk a gyerekeiknek, hogyan viselkedjenek, ha rendőr igazoltatja őket. A fehér apáknak ez meg sem fordul a fejükben.