Mint oldott kéve

Ez utóbbi okozott problémákat a két, szlovákiai magyar szempontból releváns pártnak: a jelöltállítást alaposan megérezheti a dunaszerdahelyi Híd és a komáromi MKP is. Mivel a két legnagyobb és legfontosabb településről beszélünk, ennek hosszú távú hatása lehet. Dunaszerdahelyen Nagy József személye és a Híd helyi képviselői körül kristályosodott ki a konfliktus. Ennek hatására a Híd városi testületének korábbi frakcióvezetője és a helyettese is függetlenként indul, miközben a hivatalos polgármesterjelölttel, Csicsai Gáborral párhuzamosan is akad induló a távozók csoportjából Hájos Zoltánnal (MKP) szemben. Így aligha lehet nyerni a legnagyobb csallóközi városban, ráadásul a Hídnak belső szervezeti problémákat is menedzselnie kell a választások után, hiszen Nagy a párt egyik legbefolyásosabb politikusává nőtte ki magát országos szinten. Komáromban fordított módon folyik a leépülés: az MKP és a Híd koalíciós szerződése, amely gyakorlatilag konzerválja az utóbbi pártnak kedvező erőviszonyokat (és meglehetősen ellentmondásos módon fogadták azt el), az MKP sorait bomlasztotta meg. Ennek hatására többen is kiléptek a pártból, a közös jelölt, Czíria Attila pedig Stubendek Lászlóval került szembe. A népszerűbb, de szervezetileg jóval kisebb támogatást kapó Stubendek akár még nyerhet is, bár nem biztos, hogy ez segítene az alapvető vezetési problémákkal küszködő városon. Önmagában véve a hasonló konfliktusok és lokalizált villongások nem fogják nagyban befolyásolni az önkormányzati választások kiértékelését. Egy-egy polgármesteri tisztségről van szó (ami kimagyarázható), ráadásul Dunaszerdahely korábban nem volt a Híd, Komárom pedig az MKP irányítása alatt, így a pártok pozíciót sem vesztenek, mindössze nem szereznek újat. A két városban zajló eseményeknek más szempontból lehet jelentősége: a szervezetek széthullása hosszabb távon okozhat mérhető problémát. A Komáromi és a Dunaszerdahelyi járás a két legnagyobb magyarok lakta területi egység, minden országos választáson kiemelt fontossággal bír, hogy sokan menjenek szavazni és a megfelelő pártot válasszák. Amennyiben viszont ebben a két régióban keletkezik hiány aktivistákból, eltűnnek a húzónevek, vagy leépül az emberállomány, az már meglátszik a számokon és a mobilizáció hatásfokán. Végső soron tehát az erős, belső feszültségektől nem terhelt régiós struktúrák megléte az országos politikába való beleszólásra ad okot. Az önkormányzati választások után sokáig nem kell majd voksolni, 2016 márciusáig azonban adott a feladat mindkét párt számára – helyre kell hozni, ami másfél évvel korábban elromlott.