Mindennapi fakanalunk

Szoktunk arra panaszkodni, hogy a magyar kisebbség problémái, bármennyire is igyekszünk (igyekszünk?) azokat a többség számára is tematizálni, nagyon ritkán érik el az országos szlovák nyelvű média ingerküszöbét, és csak elvétve tálalják úgy azokat, hogy valóban megpróbálják világosan megértetni a többséggel a kisebbség álláspontját, érveit.

Nem csak a magyar kisebbséggel bánik így a média. A civil szervezetek hangja sem hallatszik eléggé, az emberjogi civil szervezeteké még kevésbé. Hónapok óta tartanak az abortusz különféle korlátozásai körüli viták. Sőt, ha belegondolunk, sokkal régebben, még az előző kormány kezdte a találgatást (de még messzebbre nézve szinte történelmet lehet írni erről a történetről – meg is jelent nemrég egy ilyen szakkönyv). A művi terhességmegszakítás korlátozásával mindig akkor kezdenek el foglalkozni a politikusok (akik nagy többségben férfiak, de szeretik ilyenkor előtérbe tolni azokat a képviselőnőket, akiken keresztül közvetíteni tudják ezt a szándékot, ezzel azt a tévképzetet keltve, mintha a nők is ezt akarnák), amikor valami sokkal nagyobb probléma kerül elő, amit nem igazán tudnak, vagy nem akarnak megoldani, vagy egyszerűen csak el akarják terelni a figyelmet más ügyleteikről, Uram bocsá´, el akarják hallgattatni a nőket. Az emberjogi, nőjogi civil szervezetek minden egyes abortuszellenes javaslat felbukkanásakor felemelik a szavukat. Most is így történt. Petíciót írnak, tüntetést szerveznek. A Nem leszünk csöndben elnevezésű kezdeményezésük több éve működik, és amikor felbukkan egy olyan téma, amely a nők önrendelkezése ellen irányul, mindig reagálnak.

Az Anna Záborská-féle és a hasonló javaslatokra például a „Hozd el a fakanalad a parlament elé”, „Küldd el a fakanalad a parlamentbe” akcióval. Több ezer nő írt különféle felszólításokat a fakanalára, vágódeszkájára, virtuális és valódi tüntetéseket szerveztek, szeptember 23-án pedig elvitték a sok fakanalat a parlament elé. Látta valaki a tévéhíradóban ezt? Közvetített bármilyen képkockákat a tévé a tüntetésekről, felhívásokról? Nem igazán mondható el, hogy nagy figyelmet szenteltek volna ennek a tiltakozásnak a médiafelületek. Némi reményre ad okot ennek ellenére az, hogy a parlamenti képviselőnők és képviselők közül többen kijelentették, hogy nem fogják megszavazni a törvényváltoztatást ebben a formájában. Van ugyanis néhány képviselő/nő, akinek ez fontos, és a parlamenten kívüli pártok közül is van egy, a Spolu, amely aktívan kampányol a nők jogaiért. A civil szervezetek és a képviselő(nő)k igyekezete és munkája talán hozhat olyan eredményt, hogy ne az abortusztörvény szigorítása legyen a legnagyobb gondja a parlamentnek. Hogy a gazdasági és egészségügyi válság, a járvány következményeinek megoldására fókuszáljon a kormány és a parlament is. „A fakanál a főzés, a házimunka, a családról való gondolkodás jelképe, amely a nők fizetetlen és alulértékelt munkáját jelenti. Helyezzük új kontextusba, és adjunk neki új értelmet, és vele együtt azoknak a dolgoknak is, amelyeket természetesnek tartunk és nem értékelünk. Mint a nőket, jelenlétüket, testüket, szerepüket” – áll a civil felhívásban. És innen kanyarodjunk vissza nemzetiségi jogainkhoz – mert közösségünk felének jogait is érintik ezek az intézkedések. A kisebbségen belüli legnagyobb kisebbség jogait. Érdemes lenne nagyobb figyelmet szentelni nekik.