Vélemény

Mindenki diplomás lesz?

Manapság divat az oktatásügyet és szereplőit kárhoztatni, attól függően, hogy melyik oldalon áll az, aki beszél róla: pedagógus, szülő, kutató, oktatásügyi intézmény alkalmazottja vagy éppen diák.
Bolemant Lilla

2019. június 3. 09:30

Egy néhány évvel ezelőtti szakmai összejövetel jut eszembe, amelyet azért hívtak össze, hogy az oktatásügy minden résztvevője: állami és magánintézmények, egyetemek, iskolák, szövetségek, szervezetek részvételével megpróbáljuk elemezni a helyzetet, és megoldásokat keresni a problémákra. Az első körkérdés nagyon jól indította volna a tárgyalást. „Mi a jelenleg legfontosabb megoldandó probléma az Önök intézményében?” 
A résztvevők azonban nem a saját legégetőbb vagy legfontosabb gondjaikról kezdtek beszélni, hanem szinte észrevétlenül 

áttértek a többiek munkájának kritizálására, átdobták valaki más vállára a felelősséget a gondokért. 

Azok, akik komolyan vették a kérdést, próbáltak a témánál maradni, de nem igazán jártak sikerrel.
A napokban volt szerencsém részt venni egy konferencián, amely szintén az oktatásügy egyik problémáját boncolgatta, hogy vajon miért szorult ki a filozófia a pedagógusképzés alaptantárgyai közül. Többféle válaszlehetőség is felmerült, ezeket itt most sajnos nincs módomban részletezni, de egyetlen gondolatot kiemelnék. Mégpedig azt, hogy a filozófia a politikai és a társadalmi változások miatt kiesett a pedagógusképzésből, és a különféle nehéz politikai helyzetekben elég volt megbirkóznia saját egzisztenciális gondjaival, de később sem közeledett egymáshoz a két terület, és mára szinte nem is találnak utat egymáshoz.

A fentiekből számomra az a közös tanulság, hogy nem ártana észrevennünk, hogy körülöttünk változik a világ, és a problémák okainak keresése mellett, sőt helyett új megoldási lehetőségeket is feltérképezni. Talán észrevehetnénk olyan tendenciákat, amelyek irányában például az egyes tudományterületek újra közeledhetnének egymáshoz. Lehet, hogy teljesen új módon, de mindkét fél – és főként a diákok számára sikerrel és eredményesen.
És nézhetünk például teljesen más szemmel arra az általános jelenségre is, hogy nő a diplomások száma. 

Az, hogy egy fiatal eljutott egy felsőoktatási intézménybe, mindenképpen szélesebb látókörrel és tudással vértezheti fel, és több lehetőséget láttathat meg vele. 

Szakmai előmenetele pedig a képességeitől függ majd, tehát nem veszi el senki arra érdemesebbtől a helyet a munkapiacon. 
2007-ben Umberto Eco volt a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége. A sajtótájékoztatón egy fiatal újságírónő azt kérdezte tőle, mit gondol arról, hogy egyre több fiatal kerül be a felsőoktatásba, és ezzel romlik a színvonal. „Amikor én voltam gyerek – mondta a híres író, – a falunkból csak öten járhattunk iskolába, mert a többiek olyan szegények voltak, hogy nem engedhették meg maguknak. Mára ez szerencsére nagyot változott. Természetes, hogy például 50 évvel ezelőtt egy párizsi gimnázium magasabb klasszikus műveltséget nyújtott, mint például egy mai francia vidéki főiskola, mert ha nagyságrendekkel nő a diákok száma, az oktatás is fel kell, hogy lazuljon. Viszont sokkal több fiatal jut hozzá a művelődéshez, a tanuláshoz, és ez nagyon fontos! Lehet, hogy nemsokára a diploma lesz az új érettségi bizonyítvány.”

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk

Čaputová magyarok között töltötte napját

Čaputová magyarul posztolt Gombaszögről

Korábban lényegesebben befogadóbb volt a világ

Ha jól választ, a nagy melegben az étel is hűsíthet

Kellemetlen: véletlenül rossz házba tört be a NAKA

Melegkiütés vagy napallergia?

Legfrissebb galériák
Olvasta már?